Mr. Banks valóban egy film és egy könyv szereplője.
Családfő, apa, férj, és ő maga is fia valakinek.
Mindennap elmegy a munkahelyére, és hazamegy ugyanabban az
időben. Megpuszilja a gyermekei feje búbját, felesége homlokát, és ugyanazokat
teszi, szinte már rutinszerűen.
Az otthoni dolgok nem érintik meg túlságosan, nem folyik
bele a gyermekek nevelésébe, amíg nem muszáj, a háztartást felesége vezeti, a
gyermekeket nevelőnő okítja.
Saját szigorú elvein keresztül látja a világot, mindenről
megvan a megváltozhatatlan véleménye, és valahogy mindenki elfogadja, hogy ő a
család vezetője, s a többiek alárendeltként élik életüket úgy, hogy neki a
lehető legkevesebb gondja legyen velük.
Igen, a Mary Poppins c. történet férfi szereplőjéről
beszélek.
P.L.Travers írónő 20 évig nem tudott megegyezni Walt Disneyvel
könyvének megfilmesítéséről.
Mary karakterét az írónő rokonáról, Helen Moreheadről formálta meg. Banks az édesapja, Travers Goff.
Tehát nagy többségében valós személyek voltak a könyv szereplőinek ihletői.
Ezek is érdekességek, és a film szépen megmutatja, hogy
működött az akkori filmírás, milyen különbség volt az amerikai és az európai
emberek hozzáállásában, életvitelében…
Mégis miért érdekes ez a történet, és miért érdemes
megnézni?
A varázsolni is tudó dadus, azért érkezik a széllel, hogy a
házban élő két gyermeket megmentse, és adjon nekik egy olyan indulást az
életükben, amellyel már kedvezően tudnak boldogulni. Elveket, morális, erkölcsi
normákat, viselkedési formákat, szokásokat, barátokat.
Ebben a filmben viszont az írónő, akinek semmi nem tetszik,
szívből gyűlöli a negédes, mindig minden szép és jó, legyen még ez és az is
csillogóbb és vidámabb amerikai életérzést, kimondja, mi a feladata a dadának.
Mr. Banks lelkét kell megmentenie. De miért? Ő felnőtt,
férfi, mindene megvan, elégedett, kiegyensúlyozott, a maga komfort zónájában
él, mindenki tiszteli, munkájában pontos, pedáns, a családja megfelelő anyagi
körülmények között él. Akkor minek kell őt megmenteni? Mitől kell őt
megmenteni?
Ugye senki nem gondolja, hogy itt egyszerűen egy férfiről
van szó.
Olyan sok szó esik a nőkről, ami igenis fontos, és biztos
vagyok abban, hogy nehéz dolgunk van, és rengetegszer vicc tárgyává teszik a
törekvéseinket, mert nem is értik, mit szeretnénk. A női anya szereplő is a szüfrazsettek
közé tartozik. Szóval ez az ellentét férfi és nő között mindig is megvolt, ma
is megvan. A férfiakról is sok szó esik, de nem úgy, és nem arról beszélnek,
amiről kellene.
Nézzük csak meg Banks életét.
Mint egy gép, úgy éli az életét. Ruhája kifogástalan, tartása
magabiztos, beszéde jól átgondolt, tiszteletet parancsoló, és főleg
támadhatatlan. A gyermekek sorra csinálják ki dajkáikat, a házban dolgozókat. A
gyermekek okozzák a problémát.
Összeállítanak egy listát, hogy milyen legyen a dajkájuk.
Átadják az apjuknak, aki elolvassa, felháborodik, mert a lista semmiben nem
hasonlít az övére. Bedobja a kandallóba a gyerekek listáját, és a sajátját adja
fel a hirdetésben.
A gyermekek szinte semmit nem látnak belőle, nem érzik a
szeretetét, alig beszélget velük, ha mégis, érdektelen, nem figyel rájuk.
Feleségével ugyanez a helyzet. Ő is menekül, beáll a jogaiért harcolni, de nem
otthon, hanem inkább kint a városban.
A családban a látszólagos idill gyorsan megmutatja magát,
főleg akkor, amikor megjelenik az esernyős, határozott nevelőnő, aki a
gyermekek listájában leírtaknak felel meg tökéletesen.
A feszültség programozott, vagy Banks, vagy Mary Poppins húzza a rövidebbet,
és valakinek változtatnia kell az elvein.
Tudjuk, mi történik. A végén a családapa rájön, mi az, ami
neki is hiányzik, és mi az, ami tényleg fontos az életben.
A gyermekeknek, a család tagjainak szüksége van az apára, a
férjre. A férfi szeretete éppen olyan fontos, mint a nőé, az apáé úgy, ahogy az
anyáé. Érezni kell, mindennap, és ki kell mutatni. Az odafigyelés, a másik meghallgatása
úgy, hogy az érezze, tényleg rá figyelnek, és nem csak kötelességtudatból
kérdeznek tőle valamit, sokat jelent.
A férfiak sok mindenhez értenek, amihez a nők nem, meg
tudnak javítani egy sárkányrepülőt, játszani tudnak a gyerekekkel, ahogy senki
más, nevetni, viccelődni is remekül tudnak.
A gyerekeknek nem igazán a remekbe szabott legújabb autóra,
sok-sok pénzre, méregdrága jó messze lévő nyaralásra, tabletre, a legmenőbb
telefonra, tévére, órára… van szüksége, hanem arra, hogy az édesapja tudja, mi
van vele, hogy biztos bázis legyen a számára, aki megvédi őt, tanácsokat ad
neki, megérti, ha szenved, ha problémája van, aki vele él a mindennapokban.
S jön ilyenkor a kifogás, valakinek melóznia is kell. Igen,ez
így van, de ha igazán mélyen belegondolunk, akkor rájövünk, hogy rengeteg olyan
munkát csinálunk, amely már azon felül van, hogy muszáj lenne.
A gyerekek meghúzzák a vészcsengőt azzal, hogy rosszul
tanulnak, fegyelmezetlenek, leégetik a szüleiket mások előtt, otthon
kibírhatatlanok. Ilyenkor nem az anyát kell mindenért okolni, hanem el kell
azon gondolkodni, mikor volt együtt a család úgy igazán.
Igazán, hogyan kell együtt lenni? No, ez egy másik jó téma,
amiről majd később írok.
Most legyen ez a film egy alapgondolat, amelyet érdemes akár
együtt is megnézni a családdal, és elmélázni azon, mennyire hasonlít az ember
Mr. Banksra, vagy az írónő igazi apjára, akiért rajong, mert mindig egy
álomvilágban élhet a közelében, ahol boldogok, ahol együtt vannak, ahol
biztonság van, ahol mindenki érzi azt a mélységes, őszinte, valódi szeretetet,
amelynek hiányában az ember csak úgy van, él, teszi a dolgát, de valahogy
minden csak olyan szürke és semmi értelme az egésznek.
Nem késő változtatni, nem késő másképpen élni. Soha nem
késő. A jó apa, a jó férj nem egyértelmű kifejezés, de egészen biztosan nem
mérhető csecsebecsékkel, vagy pénzzel.
Mivel mérhető? Szeretettel, együtt töltött idővel, a jól
érezzük magunkat együtt feelinggel. S ha valakinek még most is az jutna eszébe,
hogy hát persze, de nem kell a gyereknek az álomvilág, mert akkor életképtelen
lesz ebben a világban.
Miért is baj a mesevilág? Miért rossz a játék, a vidámság?
Miért baj, ha a családban boldogság van, és öröm? Kint lehet zord tél, és fagyos
vihar, ha bent ég egy pici gyertya lángja, és melegség veszi körül az ott lakó
embereket, onnan kilépni sem olyan rossz, mert visszük magunkkal a télikabátunk
alatt azt, amit kaptunk. Aztán ezt szórjuk szét, és adunk belőle másoknak. S
lehet, hogy egyszer, ebből lesz egy nagyobb, egy többeket melengető tűz, amely
talán átváltoztatja, megszünteti a vihart, a zord környezetet.
Tudjátok meg
férfiak, édesapák, hogy ebben nektek is van részetek és dolgotok. De valami
biztatót is mondok nektek, ha kipróbáljátok, az nektek is jó lesz, baromira jó.
M
Fotó: Scháling Anita
