Minden hónap rendelkezik valami különlegességgel, van,
amiről előre tudunk, és léteznek kiszámíthatatlan események is.
A szeptember két csoportra választja az embereket. Az
egyiknek ekkor kezdődik egy tanév, a másiknak nem jelent semmit, csak egy újabb
hónap, az ősz kezdete.
Mostanra már sikerült elég sok felesleges dolgot megvenni,
melyek színesek, szépek, és a gyermekeknek s valljuk be magunknak is naaagyon
tetszenek. Mérgelődünk, mert idén sem tudtunk ellenállni egy-egy füzetnek,
tolltartónak.
Ismét drágább lett minden, mint tavaly volt, és rájöttünk,
milyen gyorsan tönkre ment az is, amire azt mondták, elnyűhetetlen.
Még egy hét, és megszólal a csengő. Benépesednek a termek,
melyeket mi már előre kicsinosítottunk.
Várom őket. Hetedikesek lettek. Most kaptam meg az osztályt,
és már a továbbtanulás jár a fejükben.
Így repül el az idő, de nem bánom, mert minden percét
hasznosan töltöttük együtt.
Az osztály dekorációjához új ötleteket valósítottam meg,
hogy amikor bejönnek, érezzék, hogy örülök érkezésüknek, és kellemes perceket
tölthessenek el ízlésesen kialakított környezetben.
Műsort próbálunk, mert hamarosan apró népség érkezik a
falaink közé, akik hozzák magukkal eddigi életüket, tapasztalataikat, és
habzsolni akarják az újdonságokat.
Nem sikerült sokat pihenni, de a tenni akarás ilyenkor segít
a fáradtságon, a kétségbeesésen, a félelmen, a féltésen. Az igyekezet, a
hivatástudat megkönnyíti az újra kezdést, a megújulást.
Nem feledjük a sok rosszat, de megértjük és lerakjuk, mert a
gyermekek iskolatáskája is a benne megbújó tartalomtól nehéz. Lelkünk
iskolatáskájából szeptemberre kitesszük azt, amitől elviselhetetlenül nyomná
hátunkat a magunk és mások által megpakolt sok minden.
Az elsősök verset mondanak, énekelnek, s nem értik, mi is
történik most itt velük, hova hozták őket. De eltelik néhány nap, megismernek a
folyosón, mosolyognak, és lassan birtokolni kezdik az iskolát.
Új tanév, új esély, új lehetőség. Új remény arra, hogy jobb
lesz. Lehetőség arra, hogy megvalósuljon az összefogás, mely által teljesen ki
lehet zárni a káros hatásokat. Összefogás jó érzésű szülőkkel, tanárokkal a
gyermekek érdekében.
Mert az iskola a gyermekekről szól. Nem színtere semmilyen
negatív gondolatnak, semmilyen pusztításnak, és semmilyen kontárkodásnak.
Mindegy, hányan élünk itt még, mennyien maradtunk. Az a
fontos, hogy akik itt vannak, mit tesznek, és annak milyen hatása van a
továbbiakra.
Sokan mentek el, máshol élnek, de maradtunk még elegen
ahhoz, hogy a jó érdekében összetartsunk, hogyha kell, kiköveteljük magunknak,
hogy békességben, megbecsülésben, szeretetben, félelem és zsarnokság nélkül
élhessünk.
Mert hová menjünk? Itt a hazánk, itt a szülőfalunk.
Elvágyunk, ha baj van, menni akarunk, ha bántanak, nagyon menni akarunk, s
talán megyünk is majd, ha már minden lehetőség, minden igyekezet elveszett.
Akkor tovább állunk, és keresünk egy olyan helyet, ahol boldogok lehetünk.
De addig maradunk, és küzdünk.
Kedves Szülők!
Küzdjetek velünk, álljatok mellettünk, segítsetek nekünk.
Nem biztos, hogy ugyanúgy gondolkodtok a gyermekek neveléséről, mint mi, nem
baj.
Egy a fontos, hogy a gyermekeknek jobb legyen. Ehhez pedig
nem üres szavak kellenek, nem fényűző tervek, nem csalóka ígéretek.
Tőletek is függ, hogy milyen tanév előtt állunk. Gyertek,
beszélgessünk, keressünk megoldásokat, és győzzük le a káros hatást!
Most még van rá lehetőség, és van rá esély. Használjuk ki,
éljünk vele!
Legyen szép a tanévetek, legyen boldog, és szeretetben,
megértésben gazdag ez a tíz hónap, hogy aztán egy olyan nyár érkezhessen meg,
amelyben önfeledten pihenhetünk, félelem nélkül kapcsolódhatunk ki, és pozitív
megerősítésekkel tömhetjük meg a hátunkon viselt iskolatáskáinkat, melyet nem
teszünk le az iskola elvégzésével.
M
Fotó: Scháling Anita
