Ezt a szótagolást egy
filmsorozatban láttam tegnap. Mosolyra fakasztott, mert nagy ötletnek tartom.
Wolfgang Amadeus Mozart keresztnevének tagolása, kicsit másképpen. Mindjárt új
értelmet kap vele.
A gang jelenthet csoportot,
utat, magát a járást, mellyel ezen az utat járjuk. A farkas kifejezés mindenki
előtt ismert.
Mivel gyermekkorom óta nagy
tévés vagyok, sokszor elgondolkodtam, mit tanultam meg ebből a dobozból.
Tanultam németül, megláttam
élettörténeteket, okulhattam mások hibáiból, s hallgattam rengeteg zenét.
Zenét, mindenféle időből és
stílusból.
Mára irdatlanul sok
csatorna áll a rendelkezésünkre. Tessék csak választani! Bármit megnézhetünk,
főleg, ha van rá elég pénzünk. Ezen már nem is csodálkozom. De azon már igen,
hogy a ma látható csatornák között egyetlen egy olyat nem találok, ahol
komolyzenét lehet hallgatni, látni.
Hogy túlzok? Na jó, néha,
elvétve, talán egyszer-egyszer rá lehet lelni, de vajon elég-e ennyi?
A Mezzo csatorna létezik,
de hol kiveszik, hol visszarakják a csomagokba.
Hány zene csatorna létezik,
melyen 24 órában játsszák a dalokat, és akkor csak elvétve találhatunk
klasszikus zenét?
Ennyire nem kéri ezt senki?
Ennyire nem érdekli az embereket az effajta zene? Vagy ezt kapjuk, ez van,
elfogadjuk, ahogy mindent?
Érdekes út, amin jár az
ember. Csak ne kelljen szembesülnie az érzelmekkel, csak ne kelljen kicsit elcsendesedni,
befelé fordulni. Isten mentsen meg attól, hogy operát halljunk.
Mi hallottunk a gyerekekkel
operát. Kedden. Ott voltunk. Láttátok volna az arcukat, ahogy figyeltek, ahogy
együtt lélegeztek az énekesekkel. Látnotok kellett volna. Persze előtte mindent
átbeszéltünk, ismerték a történetet. A nagyok jobbak, a kicsik a maguk
fejlettségi szintjén.
Olyan büszke voltam, úgy
örültem! Kicsi és nagy, mindenki együtt. A végén nem akartuk abba hagyni a
tapsolást, pedig szegényes körülmények között, minimális kellékkel és ruhával
adták elő a darabot, de a zene számított. Még a hideget is elfelejtettük az
idővel együtt.
Aztán beszélgettünk róla,
és megértették, tudták, mit láttak, érezték, volt véleményük. Még a legkisebbekkel
is kultúráról esett szó.
Ha tudnátok, hogy ez
mekkora jelentőséggel bír, ha értenétek, hogy ez mennyire jó… de jó is lenne.
Mert hát van itt Rajkán is egy
Wolf-gang, akik az igényes zenét is meghallgatják, értékelik, és értik, no meg
igénylik. Akik különbséget tudnak tenni az értéktelen magamutogatás, s egyéb
förmedvények, és a jó zene között. Csak ez nem népszerű.
A Wolf-gang tagja bárki
lehet. S hát kérem, amikor a gyerekek zenét tanulnak, akár csak heti egy
órában, ott már hiába minden. Mindegy, hogy hány csatornán hallhatunk jó zenét,
mindegy mi zúdul ránk, ha akarjuk, ha nem. Mi már tudjuk, hogyan járjunk az
úton, amely tele van csodásabbnál csodásabb zenékkel.
A zenének nem kell palota,
nem kell pénz, nem kell ház, nem kell semmi, csak a fejünk, amelyben hallhatjuk
a muzsikát. S ha nincs hangszer? Hát akkor énekelünk.
S minél többen énekelünk
szépen, tisztán, szerényen, alázatosan, örömmel, annál szélesebb, könnyebb,
boldogabb, egyszerűbb lesz az az út.
M
