Egy aprócska óvodás csoport vonult végig a novemberi estén.
Kezükben saját készítésű lámpácskákat vittek. Az óvónénivel egész héten
magyarul és németül tanulták a dalokat, vágták, ragasztották a mécsesek helyét,
melyre elkészültével nagyon büszkék lettek.
Az óvónéni akkor kezdett el dolgozni. A gyermekekkel német
mondókákat, dalokat gyakoroltak, kézi bábujával igyekezett lelkesen megtanítani
nekik a német nyelv szépségét.
Amikor eljött a november, arra gondolt, a tizenegyedike egy
különleges nap, tegyük hát azzá.
A méhecske csoport tagjai összejöttek este, amikor már sötét
volt, meggyújtották a lámpásokat, és dalolva kimentek az utcára.
A következő éven az iskola diákönkormányzata bekapcsolódott
a kezdeményezésbe. Elindultak az ovisokért saját lámpásaikkal, találkoztak,
majd együtt sétáltak tovább.
Azóta sok minden változott, és nem egészen úgy alakult a
helyzet, ahogyan kellett volna, mert ez az ünnep nem arra való, hogy hírnevet
szerezzünk vele. Ha nem értjük meg a lényegét, akkor más lesz az üzenete, és
csak egy kipipált eltorzított semmiben lesz részünk.
Miért is van ez a lámpás felvonulás?
Márton napját a német ajkú településeken így ünneplik. Ez a
valaha élt férfi az akkori zord világban olyan elveket vallott, olyan tetteket
hajtott végre, amelyet az akkori emberek egyáltalán nem tartottak
természetesnek, sajnos a mai zord világban sincsen ez másként.
A leghidegebb időben vágta szét a köpenyét és adta oda egy
koldusnak. Ez csak egy momentum volt, melyet megjegyzett az emlékezet. A vallásos
és nem vallásos ember számára egyaránt nagy mondani valója van az ő életének.
Tanuljátok meg, hogy nálunk ennek a hagyománynak Juhász
Gabriella óvónő tette le az alapjait. Ő kezdte el, ő volt az, aki azóta is tartja,
és ápolja ezt a szokást.
Tanuljátok meg, hogy ez a nap nem azért van, hogy Nektek ne
legyen szabad az estétek.
Tanuljátok meg, hogy ez az alkalom egy lehetőség arra, hogy
együtt legyünk, hogy közösségként mutatkozzunk meg.
Tanuljátok meg, hogy ilyenkor nem beszéljük hangosan végig a
műsort, melyre oly sok gyermek készült fel az óvónénikkel, tanár nénikkel,
tanítónénikkel.
Tanuljátok meg, hogy a színpadra olyan gyermekek mehetnek
fel, akik szorgalommal, kitartással megtanultak valamit, és azt megmutathatják
a közönségnek.
Legyetek olyan közönség, akiknek érdemes előadni valamit.
Akik pozitívan értékelik az igyekezetet, akik oda figyelnek a szereplőkre, akik
tudnak viselkedni.
Láttátok milyen gyönyörű volt, ahogy vonultunk a kis
fényecskékkel, ahogy gyermekeitek vitték a lámpásokat? Láttátok milyen szép
volt, hogy ebben az atomjaira cincált községben ennyi gyermek és felnőtt
összejött, és együtt töltött néhány percet?
Láttátok milyen csodálatos templomkertünk van? Milyen
gyönyörű hangulatot biztosított számunkra ez a hely, melyet elődeink építettek?
Láttátok, hogy fáztunk, de mégis énekeltünk, verseltünk,
táncoltunk Nektek?
Láttátok, milyen ügyesek voltak a gyerekek?
Láttátok, hogy izgultunk, hogy minden rendben menjen végig
és ti a lehetőségeinkhez mérten a legjobbat kapjátok?
Nem láttátok milyen régóta készültünk erre a napra.
Nem láttátok, hogy az évek során mennyi küzdelemben volt
részünk azért, mert annyian nem értik, hogy mi ennek az egésznek a lényege.
Nem láttátok, milyen rosszul esik a szervezőknek, és
azoknak, akik ezen dolgoznak, minden egyes rosszindulatúan kiejtett mondat.
Legyetek már egy kicsit büszkék arra, amitek van! Arra, hogy
még mindig vannak olyan bolondok, akiket üthettek, vághattok, akkor is jót akarnak
Nektek és gyermekeiteknek.
Legyetek büszkék arra, hogy gyermekeitek tudják, mi történt
tegnap este. Büszkék arra, hogy itt éltek, hogy van a kezünkben lehetőség arra,
hogy megmaradjunk, hogy szépen éljünk együtt.
A lehetőség nem a gonoszságban, nem a gyűlöletben, nem a
mérhetetlen közönyben, nem a szörnyű lustaságban és nem a feladásban rejlik.
A lehetőség ezekben a napokban bújik meg. Sok-sok ilyen nap
kell, amikor a falu emberei össze tudnak jönni, színvonalas műsort láthatnak,
hallhatnak. Olyan napokban található, ahol nem a korlátok nélküli alkoholfogyasztás
a lényeg, és nem a minél drágább hakni zenészek hallgatása a legnépszerűbb.
Aki nyitott füllel és szemmel jár-kel, és nem mindig a
hibákat keresi más dolgában, az pontosan tudja, mi történt tegnap.
S bizony lehet azon dolgozni, hogy hogyan tüntethetők el
azok az emberek, akik szorgalmasak, lelkesek, igyekeznek, kitartóak. Lehet
mindent megmozgatni azért, hogy őket még az emlékezetből is kisöpörjék, de
akkor mi lesz veletek?
Tanuljátok meg, hogy ezektől az emberektől változik jó
irányba a világotok. Tőlük tanulják meg gyermekeitek azt, hogy amikor majd
idősek és védtelenek lesztek, hogyan kell tisztelettudóan bánni majd Veletek.
Tőlük tanulják meg, mi az az összefogás, mi a becsület, és mi a szeretet.
Segítsetek már egy kicsit ebben a lehetetlennek látszó
feladatban!
M
Fotó: Scháling Anita
