Elmúlt egy nap, amely ismét
sikeresen az őrületbe kergette az emberek egy részét.
A boltok már tele vannak az
állítólagosan nélkülözhetetlen kellékekkel, melyek többsége elfogy, mire itt a
karácsony. Október utolsó napján már a karácsonyt hozzák be az életünkbe.
Valahogy minden csak
látszat. Minden csak felszínes, csak úgy van, elszalad mellettünk, átrobog
érzéketlenül, csak mert kell, csak mert illik, csak mert úgy szokás.
Látszat a gyermeknevelés. Rá
kell szólni arra a kölökre, mert baj lesz, ha kitudódik, hogy nem bír vele a
szülő. Nem azért, mert a fegyelmezetlen gyermek esetleg rosszul érzi magát,
rossz neki, és boldogtalan felnőtté válik. Nem. Nem azért. Azért, mert minden
áron jó szülőnek kell látszani.
Látszat a munka. Le kell
dolgozni a nyolc órát, vagy még sokkal többet, hogy pénz legyen, de nem fontos,
hogy közben teremtünk-e valami értelmeset, nem fontos, hogy közben más emberek
életét szomorítjuk meg, esetleg tesszük tönkre. Nem fontos, hogy talán rossz
az, amit előállítunk, vagy káros. Csak az a lényeg, hogy lássák, dolgozunk.
Látszat az autó, ami nem
azért van, hogy elvigyen, ahova kell, hanem azért, hogy lássák, mennyit ér a
tulajdonos, milyen gazdag, mennyi pénze van.
Látszat a lakás, a ház,
mert az alapján skatulyázzák be az emberek a szomszédjaikat, a falubelieket.
Látszat a vidámság, a
szomorúság, a szeretet. Látszat a bánat, és az öröm.
Az esküvőkön nem az a
fontos, hogy az ifjú pár egy felejthetetlen napot töltsön együtt a családdal,
barátokkal. Nem. Lényeg, hogy nagy legyen, jó hangos, és jó drága.
Az éneklős műsorokban nem a
zene, az ének a fontos. Nem is kell már énekelni tudni. Csak a fények, a
díszlet, a ruha, a minél nagyobb balhé, a puffogtatott közhelyek, a nézettség.
A látszat.
Látszat a tanulás, csak
azért, hogy azt mondják, jól tanul a gyerek. Senkinek nem jut eszébe, hogy
tanulni azért kellene, hogy okosabbak legyünk, vagy azért, mert jó, mert
érdekes, mert értékesebbé tesz.
Ha a látszat nem az igazi,
akkor mindig lehet valakit szidni azért, mert nem sikerült a tervezett kifelé
mutatás.
Mindig van egy-egy téma,
amibe lehet kapaszkodni, ami eltereli a figyelmet a valóságról. Mindig akad
bűnbak, valami közös ellenség. Nyár elején a tanárok, ősszel a halloween, télen
a karácsony, vagy akármilyen más előhozott téma. Jókat lehet most már akár név
nélkül is gyűlölködni. Lealázni másokat, leszólni, jó alaposan kicsinálni azt,
aki még akar valamit változtatni, mert akkora vadbarom, hogy nem adja fel.
Miért? Miért nem látható ez
az egész úgy igazán belülről? Azért mert marhára fájna, ha kiderülne. Ha a
látszatot leradírozzuk a felületekről, akkor ott a valóság. Azon pedig
változtatni kellene, de ez sok erőt, időt, szorgalmat, munkát igényel.
Gyorsabb, és kevésbé melós felkenni a látszatot, és igyekezni elhinni, hogy ami
így eltűnt, az nem is létezik. Könnyebb elgáncsolni, ellehetetleníteni azt,
akinek radír van a kezében és meri használni is.
Nem kell nap ahhoz, hogy a
szeretteink velünk legyenek, mert egész életünk minden percében ott vannak. Mert
úgy élhetük, hogy méltóak legyünk hozzájuk, mert állandóan a gondolatainkban lehetnek.
Nem kell nap ahhoz, hogy tudjuk, mit köszönhetünk nekik, miért lehetünk hálásak.
Nem kell nap ahhoz, hogy érezzük a szeretetüket, hogy hallgassunk az általuk
kimondott szavakra. Nem kell nap ahhoz, hogy tanuljunk tőlük, hogy ne hagyjuk,
hogy elfeledjék őket.
Minek a nap, amikor eltűnik
minden, amit ők vittek véghez? Minek a nap, amikor pusztítás van, amikor semmi
nem érték, amikor semmi nem fontos? Minek a nap, ha nem adjuk tovább, amit ők
tudtak, ha nem becsüljük meg, amit tőlük kaptunk?
Miért kell az ünnepnap?
Azért, mert ezek a napok
olyanok, mint a piros felkiáltójel a gyermekek füzetében. Odaírod, hogy tudni!
Ez fontos.
Miért fontos? Mert, ha
elfelejted, akkor elfelejted, hogy emberből vagy. Elfelejted, hogy mi az életed
lényege. Ha legalább néhányan értik, amit itt olvasnak, akkor már volt haszna
az ordító felkiáltójeleknek. Mert ordítanak, csak azt nem a fül hallja, hanem
szív, és az érzelmek.
S tudjátok, e kettő nélkül tényleg
minden csak látszat. A radír ott repked a közeletekben. Állandóan bele akar
szállni a tenyeretekbe. Kapjátok el, használjátok, és keressétek meg azokat,
akiknek ott van már a kezükben, mert akkor nem olyan fájdalmas az, ami marad a
látszat alatt.
M
