A nézőtér megtelt a zuhogó esőből beözönlő gyerkőcökkel. A
színpad telis-tele hangszerekkel. A várakozás nem tartott soká. Az 1974 óta
létező együttes elkezdte műsorát.
Az alapító tagok közé tartozó Papp Balázs, aki egyben az
együttes művészeti vezetője most bennünket navigált végig az ősi népzenék birodalmából
a 20. századi műzenékig. A győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola,
Általános Iskola, AMI és Kollégium, ill. a Varga Tibor Zeneművészeti Intézet
tanára kellemes humorral, gyermekközpontú gondolkodással átitatott mondanivalóval, rövid
hangszerbemutatóval tette színesebbé a vérpezsdítő muzsikákat.
Az alapítás óta az együttes tagjai megfiatalodtak.
Komolyzenei hangversenyeken, rendezvényeken, könnyűzenei műsorokban, ifjúsági zenei
koncerteken vesznek részt. Győr, Komárom, Veszprém, Zala, Vass megyében évente
körforgásszerűen járják az országot.
Általában népzenéből indítják műsoraikat, de játszanak
nagyon sok modern kori, ütőhangszerekre írt műzenét is.
A skála széles, a repertoár állandóan bővül.
Nem kis büszkeséggel hallgattuk a darabokat, hiszen
zeneiskolánk tanárát, Májer Dánielt is a szereplők között üdvözölhettük.
Aki nem kellően fogékony a muzsikára, mert sajnos ilyen is
létezik, nem is tudja, miben lehetett része ma. Megpróbálom hát leírni.
Magával ragadó volt. Egyszerűen nem lehetett nem
odafigyelni. S hangsúlyozom, nem a csörömpölésről szólt, nem a zörgésről, nem a
minél hangosabb dobolásról. Szó sincs róla.
Mozgásra késztetett, energiát adott, felvidított, egy másik
dimenzióba repített. Betöltötte a termet a hangzás és egészen a lelkünkig
hatolt. Aki hagyta, meg is érintette.
Megmutatták, milyen az, amikor valami nagyon nehéz dolog
valami egészen könnyűnek látszik. A lazaság, a magától érthetőség mögött sok
gyakorlás, rengeteg tanulás áll.
Jó érzés ilyen zenészeket látni, hallani. Akik kellő
szerénységgel és alázattal állnak a zenéhez, a gyermekekhez, a közönséghez.
Megtévesztő lehet a laikus számára, aki felületesen szemléli
az ilyesfajta koncertet.
Manapság megszoktuk, hogy az a jó, az a menő, ha valami
körül irtózatosan nagy a hírverés, hatalmas a reklám, és még ennél is
harsányabban dicsérik sokszor a semmit.
Ennek a zenekarnak ilyesmire nincsen szüksége, mert csak ki állnak és játszanak.
Örültem annak, hogy a gyerekeken láttam, nagy részük érti,
mi történik a színpadon.
Tudják, hogyan kell viselkedni, mert sokszor beszélünk
róla, és azt is tudják, hogy figyelem őket. Fontos ilyenkor a csend, az
odafigyelés, hogy az előadók érezzék a tiszteletünket, és a megbecsülésünket.
A koncert végén én sem bírtam ki, hogy ne csak tapsoljak,
így sikerült talán egy aprócska üdvrivalgást előidézni, hogy a zenészek
hallják, most egy olyan helyen voltak, ahol értékelik a jó, a minőségi, a
tiszta zenét.
Köszönjük az élményt, köszönjük, hogy biztatták a
gyerekeket, tanuljanak zenét, és köszönjük, hogy ebben a borongós, esős időben
részünk lehetett egy órányi emlékezetes, fergeteges muzsikában.
M
kép forrása:
