Manapság
mindenki azt hiszi, tud varázsolni, s csakis bűvészkedéssel lehet elérni a
céljainkat. Minden bonyolult, komplikált, alig bírjuk kibogozni a szálakat,
melyek körül vesznek bennünket.
Felmerül a
kérdés, vajon ki szövi ezeket a szálakat? S hogyan lehet magunkat kivonni,
miként tudjuk hatástalanítani a csapdákat? Hogyan érhetjük el, hogy bennünket ne
érintsen meg, ne zavarjon meg az, ami másokat annyira befolyásol?
Nehéz
teljesen más szemszögből látni helyzeteket, főleg akkor, ha benne vagyunk a
közepében. Nehéz, de nem lehetetlen.
Ezeket a
fotókat is gondolhatjuk átlagosnak, vagy éppen lényegtelennek, vagy
csodálhatjuk. Attól függően, hogy milyen a belső világunk.
Minél tovább
nézzük, annál több szépséget fedezünk fel benne.
Egy darab
pénz.
Eszünkbe
juthat, hogy mit kapunk érte, de rádöbbenhetünk arra is, milyen gyönyörű, ahogy
a vízbuborékok beborítják, bevonják, és csillogó mandalává változtatják ezt a
nagyon is kedvelt tárgyat.
Ha a pénzt
látjuk, nem fogjuk észre venni a mandalát.
Sokan
fotóznak már, hiszen a jó gép is csak pénzbe kerül. Ha van, hát megvehető a
fényképező apparátus is. De milyen képeket készítünk vele? Ez már egészen más
téma.
Hiába van
drága, mindenféle hókusz-pókuszra képes gépünk, ha nem értünk hozzá, ha nem
látunk, csak nézünk, ha elrohanunk az apró szépségek mellett.
A buborékok
minden tárgyat bevonnak válogatás nélkül, de csak az látja meg, az tudja
lefotózni, aki észre veszi, aki rájön, hogy van ilyen, és aki kellően érzékeny
rá.
Lássátok a
mandalát, és engedjétek magatokba tisztaságát!
Fotó:
Scháling Anita
