Az évszak, melyet sokan vártak bekopogott az ajtónkon.
Az idei tél nagyon hidegre sikerült, s még ma is érezzük bőrünkön csípős leheletét, mely nem hagyja elfelejteni, milyen hosszú
három hónap áll mögöttünk.
Akaratosan támadta minden porcikánkat, pusztítóan és
kegyelmet nem ismerve fagyasztotta meg a vizet, a talajt és az emberek szívét.
A jégbe zárt gondolatok talán felolvadnak, de az is lehet, hogy
soha ki nem engednek. Nyílnak a virágok, dalolnak a madarak, s az ablakból
kinézve csodásan süt a nap.
De csak az ablakból nézve érezhetünk így. A látszat csal. Ha
bent maradunk, örökre azt hisszük, kint páratlanul szép tavaszi idő van, ha
kilépünk, arcunkba kíméletlenül csap a hideg szél pofonja.
Képzelhetünk magunknak remek időjárást, szidhatjuk azt, aki
szerintünk felelős a mínusz fokokért, de mit érünk vele? Mindegy, mit
gondolunk, ha kint vagyunk, mi fázunk, s hiába kívánjuk a melegséget, ha nem
kapjuk meg.
Bent is maradhatunk, s nézelődhetünk az ablakon keresztül
kifelé. Nevethetünk azokon is, akik kimerészkednek, akiket nem tart fel a szél,
akik ellenállnak a ridegségnek, szidhatjuk őket, mert tükröt tartanak elénk,
hogy ők milyen bátrak, meg merik lépni azt, amit mi nem.
Képzelhetjük azt is, hogy kint minden szép, s hamarosan
tényleg olyan meleg lesz, amilyet szeretnénk, csak ki kell várni. S több, mint
valószínű, nem jön még a jégkorszak. Bölcsebb bent maradni, jobb kivárni.
Megújulni, változtatni, valamit jobbá tenni, kiállni a jóért
mindig nehéz, mindig veszélyeket rejt, és általában nem is népszerű.
A tavasz is tudja ezt, mégis minden évben eljön hozzánk,
kivirágzik, akkor is, ha alig vesszük észre szépségeit, a madarak akkor is
dalolnak, ha a megszámolhatatlanul sok autó robogása szinte elnyomja éneküket,
akkor sem hagyják abba, ha az emberek inkább a varjak károgására figyelnek,
mert az félelmetes, és jó hangos.
A tavasz tudja, hogy lehet madárdal nélkül élni, és a
művirág is színes, no meg jó igénytelen is, nem kell vele törődni.
De a tavasz tudja, hogy nélküle nem jön el a nyár. Először
neki kell előkészíteni mindent. El kell vetni a magokat, helyre kell hozni azt,
amit a tél elrontott, tönkre tett, meg kell javítani, ami elromlott.
Figyelmesen, kedvesen fel kell melengetnie a jegesre dermedt
gondolatokat, mert, ha megengedi a nyárnak, hogy átlépje őt, hogy eltapossa,
akkor minden széttörik. A hirtelen forróság és a fagy egymás ellenségei.
Megújulunk, vagy tönkre megyünk? Bent maradunk, vagy
kilépünk? Várunk, vagy teszünk valamit? Észrevesszük a szépséget, vagy
helyettesítjük értéktelennel? Hallgatjuk a csicsergést, vagy félünk a
károgástól? Mi döntjük el.
A tavasz három hónapig marad, aztán elmegy, és jön a
forróság. Ha felkészülünk, kibírjuk, ha nem, nem a tavasz tehet róla.
A blog hamarosan megújul, átalakul. Nem sokára meglátjátok.
Legyen szép a tavaszotok!
M
Fotó: Scháling Anita
