A fehér tulipán

Valamit mindig várunk, vagy valamire mindig várunk. Télen a tavaszra, hétfőn a péntekre, reggel az estére.

Ez a fehér tulipán számomra a két évszak kapcsolódási pontját jelenti. Még nincs tavasz, de már tél sincsen igazán. Köztes állapot, átmenet, de ebben az átmenetben mégis ott van egy virág, amely kint még csak készülődik kibújni, de így bent megszépíti a napunkat.

A maga egyszerűségében gyönyörű. Néhány szirom csak, egy alázatosan fejét lehajtó száron, vagy éppen büszkén a magasba feszülő tartással állva a vázában, mégis milyen mesés, és mennyi gondolatot ébreszt abban, aki elnézelődik rajta kicsit.

A Tiffany lámpa megvilágítja a maga visszafogott fényével. Harmónia, nyugalom, csend, mozdulatlanság. Talán egy pici várakozás. Tisztaság, zavartalan létezés.

Milyen más a három kép, pedig ugyanazt ábrázolja.

Azt mondják a bölcsek, az út a fontos, de ez annyira nehéz. Olyan bitangul nehéz kivárni valamit, és annyira félelmetes menni egy úton, főleg akkor, ha az ismeretlennel teli, vagy egy sor olyan tényezővel, melyet nekünk kell előreláthatóan megoldani, leküzdeni.

Hiába várjuk a nyarat, akkor jön a hőség, a tavasz pedig mostanában annyira rövid. Mit sem ér a várakozás, és a türelmetlenkedés.

Ma egy nap van. Bízom abban, hogy egy egészen picit talán befolyásolhatjuk, ha nagyon akarjuk, milyen legyen. Ahogy ezek a tulipánok is csak ezen a fotón, ebben a kompozícióban ilyenek. Egy másik vázában, más lámpával már nem ugyanazt jelentenék. Ettől egyedi, ettől megfoghatatlan.

Éljünk a mában! Tegyük annyira széppé és jóvá, amennyire csak lehetőségünk van rá!

M

Fotó: Ódor Alexandra

Szívesen

Csak egy könyv lapjait látjuk. Vagy a múltkor bemutatott fotósorozat egyikét, ahol a vízcseppek körbevonták a szívecske formát.

Tudjuk, miért ezt a témát választottuk mára. Holnap Valentin-nap. A számtalanszor vitatott, kedvenc témája sok-sok embernek.

Lehet szidni, hogy nem magyar ünnep, és hogy a virágboltosok hozták be az országba, hogy jól bekeressenek vele. Alkalom idézetek keresésére, s egy újabb lehetőség arra, hogy emberek szépen, gyorsan, jó sok indulattal egymásnak essenek egy olyan témában, amely nem is kellene, hogy egyáltalán problémává nője ki magát.

Szegény Terni Szent Bálint, a szerelmesek és lelkibetegek, és az epilepsziától szenvedők védőszentje egészen biztosan csodálkozna, milyen krix-kraxok kerítenek az emberek ezzel a nappal kapcsolatosan.

Életében ő adta össze titokban a szerelmes párokat, mert annak idején a katonai szolgálat előtt nem szabadott házasságot kötni. Pogány férfit, keresztény nőt is összeházasított.

A népi jóslás úgy tartja, ha ezen a napon száraz és hideg az idő, akkor a termés jó lesz.

A verebek ilyenkor párt választhatnak maguknak, és a vándorló galambok is ekkor jönnek vissza. Néhány helyen, e napon madarakat etettek.

Ezen a napon adják át 1997 óta Molnár Pál újságíró kezdeményezésére alapított Balassi Bálint emlékkard nevű irodalmi díjat Budán. 

Szóval erről sem érdemes veszekedni. Teljesen felesleges.

Fogadjuk el, ha valaki ünnepli, és meglepi szerelmét, feleségét, férjét egy apró ajándékkal, vagy éppen azt is, ha valaki nem tesz ilyet. Mindegy, csak szeressétek egymást, és törődjetek a másikkal!

Nem kell félni attól, ha valaki szeret benneteket, vagy ha rájöttök, hogy éreztek valamit egy embertársatok iránt. S az sem baj, ha legalább néha meg is mondjátok neki.

Van, hogy először nehéz kimondani, de meg kell próbálni, s aztán majd belejön mindenki. Egy biztos. A szeretet fura dolog. Nem szabad azt hinni, hogy a másik úgyis tudja, mert nem biztos, hogy így van.

S nem giccses, vagy nyálas gyakran használni ezt a kifejezést. Sok minden benne van. Gyógyít, vidámmá tehet, boldogságot ad, felemel, bátorságot kölcsönös, biztonságban érezhetjük magunkat általa. S valahogy minden könnyebbnek, elviselhetőbbnek tűnik.

Töltsétek békésen, kellemesen, boldogan ezt a vasárnapot! Ahogy szeretnétek.

M

Fotó: Scháling Anita

Semmi hókusz-pókusz

Manapság mindenki azt hiszi, tud varázsolni, s csakis bűvészkedéssel lehet elérni a céljainkat. Minden bonyolult, komplikált, alig bírjuk kibogozni a szálakat, melyek körül vesznek bennünket.

Felmerül a kérdés, vajon ki szövi ezeket a szálakat? S hogyan lehet magunkat kivonni, miként tudjuk hatástalanítani a csapdákat? Hogyan érhetjük el, hogy bennünket ne érintsen meg, ne zavarjon meg az, ami másokat annyira befolyásol?

Nehéz teljesen más szemszögből látni helyzeteket, főleg akkor, ha benne vagyunk a közepében. Nehéz, de nem lehetetlen.

Ezeket a fotókat is gondolhatjuk átlagosnak, vagy éppen lényegtelennek, vagy csodálhatjuk. Attól függően, hogy milyen a belső világunk.

Minél tovább nézzük, annál több szépséget fedezünk fel benne.

Egy darab pénz.

Eszünkbe juthat, hogy mit kapunk érte, de rádöbbenhetünk arra is, milyen gyönyörű, ahogy a vízbuborékok beborítják, bevonják, és csillogó mandalává változtatják ezt a nagyon is kedvelt tárgyat.

Ha a pénzt látjuk, nem fogjuk észre venni a mandalát.

Sokan fotóznak már, hiszen a jó gép is csak pénzbe kerül. Ha van, hát megvehető a fényképező apparátus is. De milyen képeket készítünk vele? Ez már egészen más téma.

Hiába van drága, mindenféle hókusz-pókuszra képes gépünk, ha nem értünk hozzá, ha nem látunk, csak nézünk, ha elrohanunk az apró szépségek mellett.

A buborékok minden tárgyat bevonnak válogatás nélkül, de csak az látja meg, az tudja lefotózni, aki észre veszi, aki rájön, hogy van ilyen, és aki kellően érzékeny rá.

Lássátok a mandalát, és engedjétek magatokba tisztaságát!

Fotó: Scháling Anita

Shannara – A jövő krónikája

Egyszer volt, hol nem volt, létezett egyszer a Föld nevű bolygó, amin megjelentek az emberek és sikeresen elpusztították élőhelyüket. Csak néhányan élték túl a katasztrófát.

Eltelt 1000 év, majd még sok ezer. Megjelentek más fajok is a világon: trollok, gnómok, elfek. Furcsává vált a bolygó. Kialakultak az évezredek alatt olyan képességek, amik miatt már nem lehet azt mondani, hogy mágia pedig nem létezik.

Négyföldet nagy veszély fenyegeti.

Az Ellcrys - mely kulcsa a sötét erők börtönének - haldoklik.

A gonosz ébredezik.

Amberle hercegnőnek különös látomásai vannak. Meg kell mentenie a fát, különben a világ örökre sötétségbe borul.

A sorozat egy több részes fantasy történeten alapul. moly 

Az biztos, hogy az MTV sokat költött a látványvilágra. Érdemes egy esélyt adni neki.

V 

képek forrása http://36.media.tumblr.com/dafe91986961ce19de6432cb7f1a0525/tumblr_nwpwlcr2CK1u2ju5co1_1280.jpg, https://40.media.tumblr.com/f65aa6a6e9d26b120985ddac6376d745/tumblr_o0fx75aZLs1rb6wabo1_500.png

Orgona álma

Sok-sok évvel ezelőtt, már nem is tudom, mikor, egy álmodozó szemű kisfiú elsős lett iskolánkban.

Érdekelte a zene, a művészetek, s magával ragadta az a sok minden szép, melyet évről évre felfedezett maga körül.

Először az ütőhangszerek birodalmába lépett be, majd a zongora hangjaival ismerkedett meg.

Nyitott, tiszta lelkű, érdeklődő és szorgalmas tanítvány volt. Halk szavú, olykor félénk, gyakran izgulós növendékből lassan magabiztos, tanulni vágyó diák vált.

A művészettörténet, a muzsika szerves része lett életének. Játékában érezhető minden jó tulajdonsága. Igaz, mély, őszinte hite, a benne rejlő szeretet, a tudás iránti vágya a hallgatóra is hatással van.

Már régen nem jár iskolánkba, azóta tovább lépett. Elvitte magával a művészetek iránti szeretetét, azt a tudást, melyet közösen derítettünk fel, az érdeklődését, akaratát, igyekezetét.

Pannonhalmán tanul. Zongorázik, mellette orgonál. Szerencsére felismerték tehetségét, és elszántságát. A Szent Márton Bazilikában koncerteket adnak, s ő azon a mesés hangszeren játszhat.

9. évfolyamtól beiratkozott az Egyházzenei Szakközépiskolába is, melyet a Pannonhalmi Bencés Gimnáziummal párhuzamosan végez kitűnő eredménnyel. A zeneiskolában félévtől ösztöndíjat kapott a kitűnő bizonyítványáért.

Céljai vannak, nemes céljai, és egészen biztosan tudom, el is fogja érni. Szeretne Budapesten kántor vizsgát tenni, és egyetemi tanulmányokat végezni.

Remélem, hallhatjuk orgona játékát községünkben is. Remélem, kapva kapnak utána azok, akiknek kezében van a lehetőség, és a helyben lévő orgonát a rendelkezésére bocsátják.

Szülei támogatják őt mindenben. Családjukban fontossá vált a zene, és Máté által része lett életüknek a koncertre járás, a muzsika.

Büszke vagyok rá, igen büszke vagyok. Legyetek ti is azok!

A fiatalokban rejlik a jövő, tartsuk őket itt, falunkban! Ne hagyjuk, hogy mások profitáljanak abból, amely nekünk adatik meg.

Ez a fiú ide született, hozzánk. Valamiért ide küldte az ég. Én már sejtem, miért.

Örüljünk, hogy községünkben számtalan ilyen gyermek nő fel. Ne veszítsük el őket, tanuló éveik után hívjuk őket vissza! Ne hagyjuk, hogy elmenjenek, mert nálunk nincs jövőjük. Kell, hogy legyen, de ezt a mostani felnőtteknek kell megteremteni.

A kertben álló hatalmas diófát is nagyszüleink, dédszüleink ültették. Számukra csak egy picinyke fácska volt, s nem lehetett tudni, mekkorává növi ki magát. Ma, mi már látjuk, s mi ülhetünk ki a forró nyári napokon alá, hogy oltalmat nyújtó lombkoronája alatt olvashassunk, beszélgethessünk.

A ma elültetett fák sok-sok év múlva adnak árnyékot, de ha nem ültetjük el őket, unokáinkat halálra perzseli a Nap sugara.

Kívánom, hogy Máté elérje céljait, és boldog vagyok, hogy én vagyok az egyik tanára, aki része lettem tanulmányainak.

M

Fotó: Scháling Anita

A Győri Ütőegyüttes koncertje

A nézőtér megtelt a zuhogó esőből beözönlő gyerkőcökkel. A színpad telis-tele hangszerekkel. A várakozás nem tartott soká. Az 1974 óta létező együttes elkezdte műsorát.

Az alapító tagok közé tartozó Papp Balázs, aki egyben az együttes művészeti vezetője most bennünket navigált végig az ősi népzenék birodalmából a 20. századi műzenékig. A győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, AMI és Kollégium, ill. a Varga Tibor Zeneművészeti Intézet tanára kellemes humorral, gyermekközpontú gondolkodással átitatott mondanivalóval, rövid hangszerbemutatóval tette színesebbé a vérpezsdítő muzsikákat.

Az alapítás óta az együttes tagjai megfiatalodtak. Komolyzenei hangversenyeken, rendezvényeken, könnyűzenei műsorokban, ifjúsági zenei koncerteken vesznek részt. Győr, Komárom, Veszprém, Zala, Vass megyében évente körforgásszerűen járják az országot.

Általában népzenéből indítják műsoraikat, de játszanak nagyon sok modern kori, ütőhangszerekre írt műzenét is.

A skála széles, a repertoár állandóan bővül.

Nem kis büszkeséggel hallgattuk a darabokat, hiszen zeneiskolánk tanárát, Májer Dánielt is a szereplők között üdvözölhettük.

Aki nem kellően fogékony a muzsikára, mert sajnos ilyen is létezik, nem is tudja, miben lehetett része ma. Megpróbálom hát leírni.

Magával ragadó volt. Egyszerűen nem lehetett nem odafigyelni. S hangsúlyozom, nem a csörömpölésről szólt, nem a zörgésről, nem a minél hangosabb dobolásról. Szó sincs róla.

Mozgásra késztetett, energiát adott, felvidított, egy másik dimenzióba repített. Betöltötte a termet a hangzás és egészen a lelkünkig hatolt. Aki hagyta, meg is érintette.

Megmutatták, milyen az, amikor valami nagyon nehéz dolog valami egészen könnyűnek látszik. A lazaság, a magától érthetőség mögött sok gyakorlás, rengeteg tanulás áll.

Jó érzés ilyen zenészeket látni, hallani. Akik kellő szerénységgel és alázattal állnak a zenéhez, a gyermekekhez, a közönséghez.

Megtévesztő lehet a laikus számára, aki felületesen szemléli az ilyesfajta koncertet.

Manapság megszoktuk, hogy az a jó, az a menő, ha valami körül irtózatosan nagy a hírverés, hatalmas a reklám, és még ennél is harsányabban dicsérik sokszor a semmit.

Ennek a zenekarnak ilyesmire nincsen szüksége, mert csak ki állnak és játszanak.

Örültem annak, hogy a gyerekeken láttam, nagy részük érti, mi történik a színpadon. 

Tudják, hogyan kell viselkedni, mert sokszor beszélünk róla, és azt is tudják, hogy figyelem őket. Fontos ilyenkor a csend, az odafigyelés, hogy az előadók érezzék a tiszteletünket, és a megbecsülésünket.

A koncert végén én sem bírtam ki, hogy ne csak tapsoljak, így sikerült talán egy aprócska üdvrivalgást előidézni, hogy a zenészek hallják, most egy olyan helyen voltak, ahol értékelik a jó, a minőségi, a tiszta zenét.

Köszönjük az élményt, köszönjük, hogy biztatták a gyerekeket, tanuljanak zenét, és köszönjük, hogy ebben a borongós, esős időben részünk lehetett egy órányi emlékezetes, fergeteges muzsikában.

M

kép forrása:

https://www.facebook.com/gyoriutoegyuttes/photos/a.588835831195889.1073741830.588780841201388/955907511155384/?type=3&theater