Mindig örömmel tölt el, ha olyan emberekkel találkozom,
akiket érdekelnek a múlt történései, s még nagyobb boldogság, amikor Rajka
értékeivel ismerkedhetnek meg az erre kíváncsiak.
Tegnap egy lelkes csapat kerékpárral Mosonmagyaróvárról
Rajkára látogatott. Hirtelen lelassult az idő múlása, és egy kicsit
megváltoztak a falu színei.
Három órakor lassan minden irányból fehér és kék ruhás
bicajosok jöttek felém, képviselve a különböző korosztályokat. Az idő mesés
díszletet készített számunkra ehhez a programhoz, szebbet és jobbat kívánni sem
tudtunk volna.
Kedves kollégák, ismerősök, barátok álltak körülöttem az
egykori óvoda épülete előtt.
Ezt a házat azért szeretem annyira, mert egészen bravúrosnak
tartom, hogy az építész ennyire figyelt minden részletre. Gyermekkorunkban
ilyenre rajzoltuk a palotákat, ahol a királykisasszony lakott, ilyenre
alakítottuk az építőkockákat, hogy a herceg lovával érkezve megkaphassa a fele
királyságot, és a királylány kezét.
Aztán megérkeztek a túra résztvevői, és megalakult az 50 fős
rögtönzött csoport, akik a következő két órában végig nézték a Rajkán Hőnel
Béla építész által építtetett, vagy tervezett házakat, és az útvonalon
megtalálható fontosabb épületeket.
Beregszászi Balázs kitartó és tiszteletet érdemlő munkája
nyomán egyre többen tudják, ki volt Hőnel Béla, és mit köszönhetünk életművének.
Ezen a napon tudomást szereztünk arról, milyen kapcsolata volt Rajkával.
Az óvoda után a jegyzői házra, majd az evangélikus templom
tornyára irányult a legnagyobb figyelem. Részletes és pontos információkat
mondott el nekünk ezekről a még ma is látható épületekről, melyek mellett mi
minden nap elmegyünk, s melyek oly sok éve természetesnek tűnnek számunkra.
Pedig nem kellene, hogy természetes legyen minden, ami
körülvesz bennünket. S tudjátok mi volt ebben a délutánban a legeslegjobb?
Megpróbáltam egészen röviden, a lényeges, és érdekes dolgokat elmondani a
jelenlévőknek, és éreztem, hogy érdekli őket, amit hallanak. Nagyon jó érzés,
ha másokat is érdekel a szülőfalum.
Mosolygós emberek álltak velem szemben, akik számára
egyáltalán nem volt természetes, hogy ez a község telis-tele van értékes
házakkal, gyönyörű régi épületekkel.
Ebben a faluban ezernyi történet, és évszám, adat, emberi
élet rejtőzik. Benne élnek a hársfákban, a gesztenyefasorokban, ott lapulnak a
falak mintáiban, a terek szobraiban, még a lepergett vakolatban is. Lassan
megtanulom meghallani őket, és leírni, amit súgnak nekem, hogyha legközelebb
érkezik hozzánk egy ilyen kedves csoport, a kezükbe adhassam leírt
történetünket.
Mindent elmondani s bemutatni lehetetlen, de eltöltöttünk
egy emlékezetes szép szeptemberi délutánt és sokat tanultunk.
Az emberi élet élményekből, megélt eseményekből áll, sokszor
magunk döntjük el, hogy részt veszünk benne, vagy sem. Ahol ott vagyunk, az
velünk marad, rajtunk áll, miből építjük fel a királyi palotát, melynek termeit
mi rendezzük be, mi élünk benne. Lehet szürke, fásult, elgyötört, monoton, de
lehet színes, érdekes, változatos. Berendezhetjük csupa értéktelen, értelmetlen
elemekkel, vagy kiválogatjuk a fontosat, azt, ami számít, és körbe vesszük
magunkat aprócska szépségekkel, vidámsággal, és odafigyeléssel.
Köszönjük Beregszászi Balázsnak, hogy megszervezte a
kirándulást, s hogy ilyen rendületlenül törődik az értékek megőrzésével.
Köszönet azoknak, akik bicajra ültek és eltekertek hozzánk,
s bejárták velünk ezt az utat.
Köszönöm, hogy eljöttetek RAJKAIAK, s hogy velünk voltatok.
M
fotó: Juhász család tulajdona
