Jubileumok jönnek, mennek, vagy tudunk róla, vagy nem.
Pénteken Mosonmagyaróváron ünnepelnek, mert zeneiskolájuk immár 70 esztendeje
működik, és fogadja a zenét tanulni vágyó növendékeket.
Két évig én is tanulója voltam az intézménynek, Mosonban
szolfézs és zongoraórákat kaptam hetente kétszer.
Nagymamám és anyukám kísértek kedden és csütörtökön délután
busszal, s vártak meg, amíg az óráim tartottak. Akkoriban egyedül én jártam
zeneiskolába Rajkáról.
Emlékszem, amikor először beléptem a társalgóba, hogy ott
várakozzam. Barátnőm lett éveken át az a lány, akivel egy osztályba kerültünk,
s a két óra közötti szüneteket együtt töltöttük. Csatlakozott hozzánk még egy
lány, így hárman beszélgettük át a számunkra megadatott szabad időket. Amikor
este lassan kiürültek a termek, belopakodtunk az egyikbe, ahol három zongora
volt, és ott játszottunk egyszerre, amíg valaki észre nem vette. Szeretettel
gondolok vissza ezekre az időkre, és barátnőimre, akik vidámságukkal,
segítségükkel megkönnyítették az iskola elvégzését.
Az ünneplés fontos. A méltó ünneplés. Egy zeneiskola
létezése minden település számára jelentőséggel bír, mert a muzsika bölcsője,
őrzője, továbbadója. Nemzedékek tanulják meg, hogy a zene nem csak hangokból
áll, hogy a kottába nem írható le a szív utasítása, mely megkülönbözteti a jó
zenészt a többi közül. Évtizedeken át bizonyítja, hogyan járul hozzá a
motiváció, az akaraterő az ajándékul kapott tehetség kimunkálásához.
Az ember belép egy zeneiskolába, különös érzés keríti
hatalmába. Dallamok szűrődnek ki a folyosóra, s keverednek a hangszerek,
különös disszonanciát, olykor harmóniát produkálva, gyermekek viszik hónuk
alatt a kottáikat, hangszereiket, s egy mottó, a zene mozgat és irányít
mindent. Jó ebben részt venni, remek érzés közéjük tartozni, és felemelő dolog
megtalálnunk önmagunkat ebben a környezetben.
Rendezvények, versenyek, koncertek, műsorok
megszámlálhatatlan mennyiségét mondhatják maguknak, tanulók ezreit, akik mind
innen indultak. Zenetanárok, zenészek százai kezdték itt a pályájukat.
Van mit ünnepelni.
Gratulálok ehhez a szép kerek számhoz, és kívánom, hogy még
nagyon soká létezzen az intézmény, még sok-sok évtizedig adjanak zenekedvelő,
zenélő, művész, tanár felnőtté vált növendékeket a világnak, hogy hallgathassuk
őket, s hogy aztán ők is tovább adják azt, amit itt tanulhattak.
Gratulálok az ott tanító, s valaha tanított pedagógusoknak, mert
egy zeneiskola tőlük egyedi, sikeres, és miattuk marad fenn évtizedeken át.
S természetesen akadnak támogatók, akik tudják, milyen
iszonyúan jelentős egy ilyen intézmény anyagi segítése, akik ott vannak, amikor
szükség van kinyújtott kezükre, s mindig tovább visznek egy ötletet, egy
kezdeményezést, vagy éppen átemelnek egy nehézségen, s akik értékelik a tanárok
szaktudását, és örülnek munkájuknak.
BOLDOG 70. SZÜLETÉSNAPOT!
M
