Javában benne vagyunk a nyárban. Hol forróság, hol hideg,
viharos szél, néha mennydörgés, villámlás lep meg bennünket.
Ma hozzá láttam a soron következő Zene-bóna tábor
forgatókönyvéhez.
Elneveztem patchwork-mesének, mert sokféle helyről raktuk
össze a dalokat, zenéket.
Egy hétre megalkotjuk magunknak a mi kis dzsungelünket,
amelyben együtt élnek kicsik és nagyok.
Itt minden olyan, mint egy szépen megvarrt takaró. Sokféle
színből szépen összeillesztett darabok, melyek a végén a helyükre kerülnek, és
akármennyire is különböznek egymástól, mégis jól mutatnak együtt.
Nem tagadom, vártam, hogy szünet legyen, de most már készülök
a táborra.
A téma aktuális, mint ahogy minden eddigi évben valami
olyanról tettünk említést, amely fontos mondanivalót tartalmazott a gyerekeknek
és felnőtteknek egyaránt.
Idén a barátságról, a bizalomról lesz szó. Kiben tudunk
megbízni? Meddig ér el a barátság védelme? Milyen burokban élünk, ha vannak
barátaink? Mennyire emberek az emberek? Vajon hol veszélyesebb élni? Az állatok
között, vagy az emberek világában?
Hol a helyünk? S megtaláljuk-e, hogy hova tartozunk?
Balu a mackós medve vicces, kicsit egyszerű gondolkodású, de
nagy szívvel rendelkező szereplő. Bagira a bölcs, a kitartó, védelmező,
tiszteletre méltó fekete párduc, aki mindig tudja, mit kell tenni.
Az elefántok, elég sok van belőlük, s vezetőjük, az ezredes,
aki olyan régóta és annyira vehemensen vezényli csapatát, hogy közben
elfelejtette a lényeget. A rutinos menetelés, a szabályok betartása mellett
nincs is másra ideje, s gondolata. Szerencsére felesége mindig tudja, mikor
érkezett el a kellő pillanat, hogy felrázza őt, és a helyes útra terelje.
A majmok, keresik a tűzcsiholás titkát, de addig is
elfoglaltak egy palotát, melyet közben benő a gyom, mert ők nem tudják
gondozni, nem is tartják fontosnak. Tunyán, tudatlanul élik mindennapjaikat,
irigyelik az emberek eszét, de nem akarnak tanulni.
Aztán ott van még Maugli a kisfiú, aki bátor, barátokat
keres a bizonytalan, veszélyes világban. Nem ijed meg olyan könnyen, de Balu és
Bagira nélkül bizony nehezen boldogulna.
Balu és Bagira a két teljesen különböző nevelési módot
képviseli, melyet egy gyermek megkaphat a való életben is. Mindkettőre szükség
van.
Ilyenkor kicsit elszorul a szívem, mert már nincs velem az a
barát, aki annyira sokat segített nekem. Aki mellettem volt, velem volt, önzetlenül
mindig láthatatlanul is fogta a kezemet.
Jött akkor is hozzám, amikor már mindene fájt, de kitartott,
amíg bírt. Márta azóta is a barátom, mert hiszem, hogy amíg gondolok rá, amíg
olyan sokszor eszembe jut, addig velem van.
Tanultam tőle, oly sokat, s oly gyakran éreztem, óráimon,
zenélés közben, milyen jó lenne annyit tudni, mint ő. Nyomot hagyott nálunk is,
velünk volt, és akik a táborban ott voltak, őrzik azóta is emlékét.
A tábor július 11-én, hétfőn kezdődik, 9 órakor, és pénteken este 6
órakor játsszuk el a megtanult darabot. Tudom, nem lehet átadni azt a sok
mindent, amit a héten megélünk, de azért egy picinyke szeletét mégis szeretnénk
megmutatni.
Jöhet bárki, válogatás nélkül. Nem kell tudni zenélni, csak
szeretni kell a muzsikát, és az éneklést.
Aki megéli az igaz barátság érzését, létezését, az tudja,
enélkül mindegy, milyen az életünk, mindig hiányozni fog valami. Soha nem lesz
teljes a világunk, mert őszinte barátok nélkül a palotákban is csak a magány
vár, de a nagy, sötét és fekete dzsungelben is mókás, vicces az élet, ha ott
van velünk Balu, Bagira, és a többiek.
M
Fotó: Scháling Anita
