Történt velem a napokban egy érdekes dolog. Leírom Nektek,
mert úgy gondolom, elsikkad a hétköznapok gyorsan, felületesen megélt
zakatolásában.
Állandóan ugyanazt halljuk. Napjaink nagy részében elönt
bennünket a fáradtság, a kiégés, a szomorúság, az elégedetlenség. Időnk
computerébe betápláltuk az adatokat, s az ezek figyelembe vételével mindent
kidob az életünkből, amely nem szükségszerű.
Errort ír ki a szerkezet, ha megállunk csodálkozni, ha
mosolygunk, ha örülünk valaminek, ha szeretünk. Számára értelmezhetetlen az
ilyesmi, mert azok a kritériumok, melyeket adtunk neki, hogy döntsön, nem engedélyezik
ezeket a tényezőket. Velük összeomlana a jól felépített, logikusan működő gép.
Azt mondják, a boldogság nem létezik, csak boldog pillanatok
vannak. Nos, számomra egy egész sor ilyen pillanat adódott természetesen a
gyermekek által is.
Megtapasztalhattam milyen az, amikor a képen látható idézet
beteljesedik, ha valahogy megtörténik az, amit nagyon szeretnénk.
Megélhettem azt, hogy az út is lehet vidám, érdekes, bár
kisebb-nagyobb problémák adódnak, de meg tudom oldani őket. Mi történik akkor,
ha a gyerekek megértik, mit kellene tenniük, és hogyan, s azt meg is teszik.
Milyen lesz valami, amin többen dolgoznak, lelkesedéssel, szívvel-lélekkel
akarják azt.
Amikor benne vagyok valamiben, amelyről tudom, hogy jó, és
úgy kell lennie, és az a valami attól lett jó, hogy megcsináltam, elértem, és
sikerült, az felemelő érzés.
Látni, hogy együtt örül minden résztvevő, de nem azért, mert
tapsot kapott, hanem azért, mert mélyen legbelül tudja, hogy mit tett, tudja,
hogy az jó, és tudja, hogy mindent megtett, amit csak tudott. Annak jelentősége
van, és észre kell venni.
Nem baj, ha nem érti más, nem baj, ha nem érzi más a
különbséget, vagy éppen nem akarja érezni, mert az rossz lenne neki, és az sem
baj, ha nem tud róla mindenki.
Egy a lényeg, hogy létezik, és hogy ki lehet bátran
jelenteni, hogy nem lehet megszűntetni, nem lehet kiírtani, mert még ott van a
lelkekben, ott van a szívekben. A gyermekekében biztosan állíthatom, hogy ott
van.
Örülök, mert ez ad energiát, erőt a folytatásra, és főleg
segít abban, hogy elviselhetőbbek legyenek azok a helyzetek, amikor ezek nem
valósulnak meg, mert a szív, a lelkesedés, a hozzáértés, a jóakarat kicsit
kiköltözik az emberekből.
A legjobb ebben az egészben az, hogy mindenkinek adott a
választás. Ki mit akar, aszerint dönt. Ott lehet mindkét helyzetben, ha figyel,
és ha tudja, hogy hogyan szeretne élni, akkor pontosan megállapíthatja,
melyiket akarja. Csak egy bibi van. Utána már nincs mit tenni.
A képecske… ez az egy mondat kimagyarázható, ezerféleképpen,
cáfolható, jelentéktelennek mondható, de nincs érelme. Error. Kinek lenne az
jó? Senkinek, mert nem jó most sem senkinek. Csak nehéz bevallani, hogy
elkanyarodtunk attól az úttól, amelyen mennünk kellene.
Hát kérem, vissza lehet kanyarodni. Újratervezés, egy nagy
kanyar, és minden jobb lehet. Persze ahhoz meg kell nyomni azt a bizonyos
gombot, ami lehet, hogy naaaagyon nehéz lenne, és be kellene vallani magunknak
is, hogy a gépbe táplált adatok félrevezetnek, rossz irányba visznek. A gép
csak azt teszi, amit mi kérünk tőle.
M
Kép forrása: https://www.facebook.com/169851043101777/photos/a.488527334567478.1073741827.169851043101777/971790422907831/?type=3&theater
