Hiroshi Koyama 1955-ben született Kyotoban, majd 1987 óta
Svédországban él és alkot.
Előbb építészetet tanult 1971-1976 között, majd pedig Kinzo
Nishimura kőfaragó mester tanítványaként folytatta tanulmányait. Folyamatosan alkot,
különböző díjakat nyert, jelen van a művészi életben, rendszeresen kerülnek
megrendezésre magán kiállításai, illetve csoportos kiállítások társkiállítója, szimpóziumok
résztvevője.
Hiroshi Koyama elsősorban Japánból származó, pontosabban
Északkeleti Skane kőbányából származó fekete kővel dolgozik.
Mindjárt a munkássága elején rájött, hogy ez egy élethosszig
tartó felfedezés lesz. Az egész, kérdése hogyan használjuk a szemünk a kezünk
és gondolkodásunk, úgy hogy a kő segítségével felidézzük azt, ami időtlenül
olvasható a felületen, felszínen.
A kő nem csak az idő időtlenségét vagy éppen mulandóságát
idézi, ahogy a művész dolgozik, kontrasztot teremt: nyers-csiszolt, látható és
láthatatlan, felületek és mélységek, vagy éppen megteremti a történelmi őskori
és jelen közti ellentmondást a sötét és a világos által.
Munkáit erős csendes sűrített energia hatja át.
Ha mindennapi perspektívából nézzük, akkor munkái „egyszerű”
gombok, ajtók, vasalók kikötők sorozata, de mégis azért ettől mindig többről
van szó. Elvontak, korlátnok, összetettebb üzenettel bírnak.
Ilyen pl. a „Fekete lyuk” című sorozata, mely központi eleme
egy fekete csiszolt kör, mintegy korona, mely körbe veszi az objektumot, és ez
által egyszerre nyitja befelé és felfelé a teret. A szem gyorsan felfedezi,
hogyan lehet egy színes fényforrásból tükröződés vagy éppen por.
Hiroshi Koyama munkássága során mindig azzal a ténnyel
szembesül, hogy minél inkább kézzel foghatóbbá, közelivé próbálja teremteni a
követ, az annál inkább megfejthetetlen. Hosszú kitartó türelmes munka kérdése,
hogy sikerül-e megteremteni az egzisztenciális nehézség és könnyedség
kontrasztját a kő által. Munkája állandó
keresés.
G
http://hiroshikoyama.com/biography/
