Nagyon
örültem, amikor egy óvodás apró ujjacskái által elkészültem.
Sok-sok
évvel ezelőtt Márton-napon meggyújtották a mécsesemet, és elindult velem és
társaimmal Rajkán egy pici óvodás csoport. Végig vonultak az utcán a templomig,
a gyermekek énekeltek közben, és a kezeikben vitt lángocskákban gyönyörködtek.
Ez a csoport
egy tradíciót teremtett a faluban, mert utána bekapcsolódott az iskola
diákönkormányzata, s ezzel már a tanulók is részt vettek a megható, csendes és
szép programban. A testvérpár ötletéből éveken át tartó szokás lett, s maradt fenn
oly soká, megőrizve értékeit.
A gyermekek
számára teadélutánt tartottak, majd miután szívük-lelkük felkészült a sétára, sorba
álltak, hogy a besötétedett utcákon végig vonuljanak. A diákok és a kis
gyermekek találkoztak egy ponton, s a két csoport innentől együtt haladt
tovább.
Gyönyörű
látványt nyújtott, ahogy a kígyózó sorok lassan összeértek, s a mécsesek által
messziről észre vehető volt a kapcsolódás, mely szimbolikusan jelezte, hogy a
gyermekek egyszer átkerülnek az oviból a suliba, s általuk minden
összekapcsolódik.
A templom
hátsó kertje kiváló helyszínt biztosított egy rövid megemlékezésre, s a nézők
csendesen, érdeklődve hallgatták végig azt a műsort, amelyre a gyermekek sokat
készültek óvónőikkel, tanárukkal.
Örültem,
mert láttam, tudják, mi a nap lényege és értelme. Éreztem, hogy a cél egy
csendes, meghitt emlékezés volt Mártonra, aki méltón maradt meg az emberek emlékezetében.
Márton jót
tett az emberekkel, ugyanolyan csendes volt, mint a gyermekek vonulása. Nem
akart feltűnő lenni, kitűnni, de pontosan tudta, mikor mit kell tennie.
Az idők
során sok vers és dal keletkezett róla, mely tetteiről, gondolatairól szólt, s
ezt azóta gyermekeink is megtanulták az óvodában és az iskolában.
Maguktól
mentek, ők akarták, nem kényszerítette őket rá senki. Azért tartottak műsort,
azért készítettek lámpásokat, mert Márton szellemisége őket is megérintette, s
mert úgy gondolták, a résztvevők számára is pozitív üzenetet hordoz ez a kis
program.
Örültem,
hogy egy kis gyermek lámpása lehettem, mert ő készített engem, és büszke volt
rám. Része voltam egy szép tradíciónak, a szeretet, a segítség, az önzetlenség,
a szerénység jelképévé váltam. S örültem, hogy néhány felnőtt megértette, miről
szól a Márton-nap.
Ünnepeljetek
csendesen, szerényen, s ne feledjétek Márton életének példáját! Ő nem a
népszerűség, nem a hallhatatlanság, nem a fényűzés, nem a pénz hatalmát
hirdette. Pontosan ellenkezőleg. Az ő napját is csendesen, szerényen, kifelé és
befelé figyeléssel kell ünnepelni azért, mert mi akarjuk, mert értjük a
lényegét.
S remélem
lesz még olyan séta, amikor ez minden megvalósul, hogy Márton ismét az emberek
szívében éljen tovább, s mindennapi tetteikben, jó cselekedeteikben hallassa
harsányan hangját. Mert akkor egy jobb világban fogunk élni nem csak november
11-én.
M
Kép forrása:
https://www.facebook.com/csillagbolcsokecskemet/photos/pcb.2196613220658937/2196612280659031/?type=3&theater
