Jártam olyan falvakban, ahol már nincs iskola. Átléptem
olyan iskolaépületek küszöbét, ahol már nem járt gyermek a tantermekben.
Borzasztó érzés volt. Nem csak azért, mert tanár vagyok, hanem azért, mert ott
a reménytelenség érzése lesz úrrá az emberen. Van példa arra is, hogy az utolsó
pillanatban hozták vissza a semmiből az iskolát.
Ha megérkezel egy faluba, nézd meg, milyen a játszótere, a
bölcsődéje, az óvodája, és az iskolája. Idegenként onnan tudod, van-e jövője a
településnek.
Mi egy egészen speciális helyzetben vagyunk. Mindenki tudja.
Küzdeni kell. Nincs választás. Mert ugye azt a lehetőséget mindenki elveti,
hogy hagyni kell megszűnni egy iskolát. Arra senki nem gondol, hogy Rajka iskola
nélkül is megmaradhatna élettől lüktető településnek. Ugye senki nem gondolja,
hogy veszni kell hagyni, mert majd úgyis jó lesz.
Igen. Egy intézmény működtetése zűrös, nyűgös feladat.
Valami mindig elromlik, javítani kell. Időnként nagyot kell javítani rajta, ami
pénzbe kerül. Nyűgös, mert emberek dolgoznak benne, és gyerekek töltik
mindennapjaikat a falak között.
Mostanában jártam szerepelni más iskolákban. Olyan jó érzés
volt, hogy mennyire örültek nekünk, és milyen kedvesen fogadtak. Elkapott egy
nagyon erős érzés, milyen jó lenne, ha minden gyerek részesülhetne abban a sok
jóban, amit nálunk alapból megkapnak.
Itt gyönyörű szabadtéri színpad van, melyet fenyők,
rózsalugas vesz körül, előtte és mellette csodás bokrok állnak, tulipánok,
nefelejcsek várják a tavasz eljövetelét. Dr. Hidegh Jánosné és dr. Kovács
Jánosné annak idején eltervezték, és elültették azt a sok növényt, s
varázsoltak nekünk egy páratlan kertet, hogy árnyékba húzódhassunk a nagy
melegben, és folyamatosan szép környezetben élhessünk.
Az épületekből gyerekzsivaj árad, és muzsikaszó hallatszik
délutánonként. Időnként dübörög a disco, vagy éppen vendégművészek adnak
komolyzenei koncertet. Nem kell messzire utazni, ha zenét akar tanulni valaki. Pollák
Ferenc 20 éve kezdte el velünk a zeneiskola működtetését. Már Békefi Ernő is ezt akarta megvalósítani.
Dr. Kovács János, Nyerges János és Pakuts Károly sok-sok
évvel ezelőtt kezdték el a német nyelvtanítást, akkor, amikor még nem volt ez divat
sehol.
A faliújságokon gyönyörű gyermekrajzok díszítik a folyosót,
melyekről sokszor láthatjuk, mennyi versenyről hozzák el a legjobb díjakat. Az
osztályok szépen és ízlésesen dekoráltak. Sokat tartózkodhatnak a levegőn
diákjaink.
Rendezvényeink, műsoraink olyan minőségűek, olyan magas színvonalúak,
melyet eddig mindig tartani tudtunk.
Aki akar, megtanulhatja mindazt, amivel tovább tud tanulni,
és megtalálhatja a boldogságához szükséges foglalkozását. Számtalan tanulónk
járt, és jár egyetemre, főiskolára, kitanulta a választott szakmáját.
Kis osztálylétszámokkal dolgozhatunk, ahol a gyermekeket név
szerint ismerjük, és odafigyelünk rájuk.
A mi gyermekeink tudnak kulturáltan viselkedni egy
előadáson, mert erre is megtanítjuk őket.
Most is, megállás nélkül azon dolgozunk, hogy megőrizhessük
ezt a sok jót, melyet elődeink kezdtek, de nekünk kell folytatnunk. Viszont egyedül
nem megy!
Kelletek hozzá. Mindenki kell, aki érti, hogy mit kockáztat
az, aki nem akarja, hogy fenn maradjunk.
Segítsetek nekünk! Álljatok mellettünk!
Nehéz. Iszonyatosan nehéz a dolgunk. Annyi nehézséggel kell
szembe néznünk, amennyit nem is gondoltok, még álmotokban sem.
Legyetek velünk! Higgyetek nekünk! Ne ellenünk dolgozzatok,
inkább velünk!
Tudjuk, hogyan kell fenn maradnunk, tudjuk, mit kell
tennünk, de már alig bírjuk. Csak Veletek megy.
Maradjatok társaink, és segítőink! Nem tudunk úgy megküzdeni
az állandóan felénk áradó nehézségékkel, ha egyedül vagyunk.
Legyetek büszkék arra, hogy ilyen iskolátok van, hogy ennyi
jó eredményt fel tudunk mutatni, hogy vannak olyan lehetőségeink, melyek máshol
nincsenek. Ha összecsomagolnám azt, amink van, sok-sok helyen hatalmas nagy
örömmel fogadnák, ha nekik adnám.
Nem lesz jó e nélkül, higgyétek el! Nem lesz jó, ha
hagyjátok, hogy eltűnjenek az értékeink. Nem elég sopánkodni és panaszkodni.
Tenni kell érte! S főleg tudni kell
kiválasztani, hogy ki akarja a jót, és ki akarja a látszólagos jót.
Kapaszkodjatok azokba az emberekbe, akik a fejlődést
akarják, akikben van még erő, kitartás, igazi cselekvő hazaszeretet, akik kreatívak,
akik tenni akarják a jót! Tartsátok itt a fiatal, lendületes, szakképzett
embereket, hagyjátok őket dolgozni! Becsüljétek meg a már évtizedek óta itt élőket és itt dolgozókat! Álljatok
mellénk!
A közömbösség, az ártó szándék a minden mindegy, majd lesz
valahogy, a hagyjuk csak, majd más megoldja helyettünk, és főleg az irigység, a
gyűlölet, pusztuláshoz vezet. Visszafordíthatatlan dolgok történnek, melyek
soha többé nem jönnek vissza, ha hagyjátok.
Segítsetek nekünk!
M
Kép forrása: http://www.abouna.org/node/339
