Ezen a nyáron 5 napra beköltözünk a Cseresznyefa utca 17-be
a Zene-bóna tábor idejére, július 3-án, hétfőn.
Mr. Banks a családapa egy hatalmas, magas épületben
dolgozik. Esténként érkezik haza, gyermekeiről szinte semmit nem tud, de
elvárja, hogy minden rendben legyen, hiszen neki nincs ideje ilyen
jelentéktelenségekkel foglalkozni. Minden napja egyforma, ugyanaz a rutin,
családjában a hierarchia határozza meg a tagok életét. Nem nagyon figyel a
feleségére, lényeg, hogy mindenki működjön.
Mrs. Banks, Winnifred, a szüfrazsett, meggyőződéssel jár az ülésekre,
és megpróbálja a háztartást megfelelő módon vezetni.
A gyerekek, egy fiú és egy lány, természetesen csak úgy
pusztítják a dajkákat. Egyik szalad a másik után, mert senki nem bírja soká
velük. Michael és Jane nagy fantáziával megáldott gyermekek, szeretnének együtt
lenni a szüleikkel. Az apa viszont nem tűr érzelmeket maga körül senkitől.
A szomszédban lakó admirális mániákusan ragaszkodik a
szokásaihoz akkor is, ha már semmi értelme nincs. Ágyújával az egész ház
berendezését megrengeti, ha éppen a pontos időt jelzi.
Ott van még Bert, a kicsit habókos életművész, a nagybácsi,
aki annyira tud nevetni, hogy közben lebeg a boldogságtól, s vannak kemény
szívű bankárok, szerelmes pingvinek.
A kemény, szürke hétköznapok unalmassága, és szívtelensége
közepébe toppan be valaki, aki látszólag csak egy egyszerű dajka.
A szél kelet felől kezd fújni. A kandallóból felemelkednek
az összetépett lapok, melyre a gyermekek leírták, milyen dadust szeretnének, s
valahogy minden megváltozik.
Az ajtón csenget egy nevelőnő, aki nem csak a gyermekeknek
mutatja meg, milyen a világ valójában, de a felnőttek orrára is jó nagyot
koppint.
Megtanítja nekik, hogy minden munkában meg kell keresni a
szépet, hogy rend a lelke mindennek, hogy a jó cselekedet sokszor nem kerül
semmibe. A felnőttek rájönnek, hogy a nevetés könnyebbé teszi az életet, hogy
szeretni kellene egymást, odafigyelni azokra, akik körülöttük élnek.
Mary Poppins következetes, magabiztos, vicces, és tudja,
mikor mit kell tennie. Segít, megértő, figyelmes, de nem enged az elveiből. Sem
gyereknek sem felnőttnek.
Nem marad soká, mert a nyugati szél elfújja őt, éppen akkor,
amikor a család megérti, mit jelent a vidámság, a játék, az összetartozás.
Felölti kabátját, kalapját, bepakol a szőnyegtáskába, és
tovább repül valahova, ahol szükség van rá.
Ezen a héten mi is szárnyalunk, mert mindig ezt tesszük,
amikor együtt lehetünk, együtt zenélhetünk, játszhatunk.
Gyerekek, felnőttek furcsa napokat töltenek együtt. Nem
tudom elmagyarázni annak, aki még nem volt benne. Van célunk, néhány
szabályunk, melyet minden tétovázás nélkül be kell tartani, van sok nevetés,
sok munka, rengeteg gyakorlás, tanulás, de ilyenkor minden könnyebb.
Könnyebb, mert mindenki azt teszi, amiben jó, de igyekszik
kipróbálni magát másban is. Könnyebb, mert elismerjük egymást. Könnyebb, mert
tudjuk, minden sikerül, mert ott vagyunk egymásnak. Könnyebb, mert
megkönnyítjük egymás dolgát.
A táborba jöhet mindenki, aki szeretne velünk lenni, jelezze
nekem. Szeretettel várjuk azokat, akik a Cseresznyefa utca 17-be költöznének,
akik a zenélést az éneklést magáért szeretik. Van hely bőven. Pénteken pedig
olyan nagy házzá alakítjuk át a helyet, hogy beférjen minden vendég, és ők is
kapjanak egy ici-pici varázslatot, melyről természetesen Mary Poppins fog
gondoskodni.
M
Fotó: Deák Viola Helena, design: Deák Írisz Hermina
