2015. november 22., vasárnap

Mashita Kenichi

A No Yona Mono címmel látta el alkotását a Szoborparkban. 

1965. augusztus 13-án született Japánban.
Tanulmányait 1984-88 a Mie University-n, majd 1988-90 között az Aichi University of Education-n végzett.
Japánban lakik.

Csoportos bemutatókon vett részt:
1990 Open Air, Kofu
1992 Ishinosato A kőszobrászat fesztiválja, Aji
Szimpóziumok:
1985 Ildaka
1986 Ildaka
1992 A Három Ország I. Nemzetközi Szobraszati Szimpóziuma, Oroszvár.

G
Forrás: 
Három Ország Szobrászati Szimpóziuma 1992 
Kiadó: Három Ország Nemzetközi Szobrászati Szimpóziuma,Bratislava, Szobrász szimpózium Villány, Szobrász szimpózium Lindabrunn, Szlovák Képzőművészeti Unió 1993 A Három ország egyesített szimpóziumai

Peter Roller

1948.július 7-én született Pozsonyban.
1963-67 iparművészeti középiskolában végezte tanulmányait, majd 1969-75-ig a Képzőművészeti Főiskola diákja.
1992-től a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1996-tól docense, 2009-től professzora.
Készít monumentális nagyméretű szobrokat, valamint kisplasztikákat is, de ugyan úgy foglalkoztatja a rajz és a grafika.
1976-tól folyamatosan kiállító művész.
Egyéni kiállításai nem csak hazájában, hanem világszerte is megrendezésre kerültek. Munkássága során közel negyven nemzetközi szimpóziumon is részt vett.
Elsősorban a kővel dolgozik, de mostanában már szívesen kombinálja fémmel.

Peter Roller munkái arról tesznek tanúságot, hogy a művész különösen vonzódik a játékossághoz és a humorhoz, de mind ezek mellett leginkább a letűnt korok, civilizációk kultúrája és titkai foglalkoztatják.
Ő így vall erről: „mindig visszanyúlok régi civilizációk kultúrájához, formavilágához, mivel akkor még a szobrok szorosan hozzátartoztak az építészethez, filozófiához, valláshoz. A mai kor szobrainak már nincs ekkora lehetőségük.
Közel áll hozzá a geometriai absztrakció, de az ő munkáiban az elvont geometriai alakzatok jelzéssel bírnak, telve vannak jelentőséggel, mítosszal.

G

http://kultura.pravda.sk/galeria/clanok/58851-peter-roller-spaja-humor-a-tajomstvo/

http://www.osobnosti.sk/osobnost/peter-roller-1741

http://www.vsvu.sk/kontakt/zamestnanci/peter-roller/

2015. november 21., szombat

Ha a terem beszélni tudna


Csütörtökön megrendezésre került a már szép hagyománynak örvendő tanári koncert.
Ennek kapcsán jutott eszembe, mit mondana nekünk a díszterem, ha beszélni tudna.

Én már az apácák idejében is itt álltam, nem vagyok mai csirke. Látszik ez a külsőmön is. Sok helyen elengedtem a vakolatot, falaimat átjárja a nedvesség, a pókok is szép hálókat szőnek a falaimon, de tartom magamat. Régen itt lakott az igazgató, ma boszi konyhát találnak bennem.
Volt itt már tanári szoba, az első osztályosok nálam tanultak meg írni, olvasni.
Egyszer jól rám ijesztettek, le akartak bontani, de szerencsére megúsztam. Tartom magam, nem törődöm a korommal, bár néha elszomorodom. Jó lenne egy kicsit megszépülni, de tudom, ez sokba kerül.
Néhány éve felpezsdült az életem. Belülről átalakítottak, és lett egy szép dísztermem. Akkor még nem sejtettem, mire fognak használni, de ma már senkivel nem cserélnék. A gyerekek jól érzik itt magukat. Sokszor jönnek be hozzám, s ilyenkor elfelejtek minden rosszat, nem foglalkozom mással, csak azzal, hogy még sokáig állhassak, és adhassak helyet a rendezvényeiknek.
Csütörtökön például olyan szerencsében volt részem, mely minden évben megörvendeztet. Még ma is hallom a szépséges hangokat, harmóniákat. A zeneiskolás tanárok évente egyszer elhozzák barátaikat, kollégáikat, és megkérik őket, hogy mindenféle anyagi fizetség nélkül játszanak nekünk néhány művet.
Idén Erdész Gábor, Lakatos Tamás, Nemes Zoltán az iskola pedagógusai mellett, Oláh Margit zongoraművész, Dombi Rajmond hegedűművész, János Norbert zongoraművész és a Halmos László ének együttes adott koncertet.

Nem tagadom, kiválóan éreztem magamat. Azért is, mert rendkívül kedves, szerény és alázatos emberek között lehettem, akik megmutatták, hogy létezik még az a fajta értékrend, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodni kellene. Léteznek még a hatalmas szorgalommal, a rengeteg munkával, a művekhez különlegesen finoman nyúló emberek.

Különösen örültem annak is, hogy az itt tanuló növendékek szüleikkel eljöttek, és részesülhettek ebben az egyedülálló érzésben, élményben.

Nagyon tetszik, hogy kidíszítenek, és az alkalomhoz illően megszépítenek, hogy így fogadhassam az ide látogatókat.
Nem gondoltam volna soha, hogy én fogok helyet adni a község kulturális rendezvényeinek, hogy itt kerülnek megrendezésre azok a műsorok, előadások, melyek olyan értékeket képviselnek, olyan színvonalúak, amelyek sehol máshol nincsenek.
Boldog vagyok, hogy csodálatos muzsikákat hallgathatok, hogy a gyerekek éneklésében gyönyörködhetem, s hogy talán segíthetek a pedagógusoknak abban, hogy átadhassák azokat a szellemi táplálékokat, melyek nélkül az emberek éheznének, szomjaznának.

Itt nem a divat, vagy egyéb más tényezők határozzák meg a színvonalat, vagy a szereplőket, hanem a kultúra által megkövetelt összetevők.

Jó közöttük lenni, higgyétek el emberek, ide érdemes eljönni, mert úgy mehettek haza, ahogy ezen a csütörtökön is. Remélem, még sokáig jár majd a fületekben az a sok szép zene, melyet hallhattatok, és eljöttök a következőre is, mely december 11-én lesz. Az adventi
 koncert. Nem árulom el, mi lesz, de én már hallottam minden dalt, mert itt készültek el a felvételek, melyeket majd ti is megnézhettek, meghallgathattok a neten, december elsejétől minden nap.

Ha tudnék face-bookozni én biztosan like-olnám és megosztanám a videókat, mert a szívem is megtelt szeretettel, amikor láttam, hogyan igyekeznek, és mennyire sokat dolgoznak azon, hogy elkészüljön számotokra a meglepetés.

A zeneiskola, a gyermekek, mindenki azon van, hogy sokáig létezzen ebben a faluban az, amelyet már Békefi Ernő is fontosnak tartott. A zenélés, a zenetanulás megment bennünket. A koncertre járás, a muzsikálás összetartja az embereket, örömöt okoz hallgatónak, és szereplőnek egyaránt.

Remélem, még sok-sok évig öltöztetnek fel, vigyáznak rám, mert én meghálálom nekik ezt a törődést. Várnak itt mindenkit, aki szereti a szépet, aki kinyitja a szívét, lelkét, hogy befogadja azt a sok mindent, amit itt kaphat, ha akarja.
Ha beszélni tudnék, kiabálnám olyan hangosan, ahogyan csak bírom, hogy „Emberek, gyertek! Itt a helyetek! Picik, nagyok, művészek és igyekvő zenekedvelők várnak benneteket!”

Persze nem rángathatok be mindenkit, de örülök, hogy Rajkán építettek meg, mert azt is tudom, hogy kevés olyan hely van, ahol ilyenben lehet részem.
Csütörtökön nem voltam egyedül, ott ült gyermek, és felnőtt, a fellépők olyan igyekezettel, odaadással játszottak nekik, hogy öröm volt nézni. Megrendített az a tény, hogy talán nem lesz ez mindig így. De amíg itt összejönnek emberek, és ápolják a hagyományokat, amíg mutatják az alternatívát, bizonyítva, hogy létezik egy értékes világ is, mely szép, melyben jobb élni, addig nem félek. Addig van egy ici-pici remény.


M

Fotó: Scháling Anita

2015. november 12., csütörtök

Wendy Holden: Haatchi és Kicsi Pé


Három éve egy kölyökkutyát találtak a sínek között. Csodával határos módon, életben volt. A megmentői Haatchi-nak keresztelték el, a híres japán akita kutyáról, Hacsiról.

Úgy tűnt Haatchi életben marad. Csak az volt a bökkenő, hogy nem találtak szerető, gondoskodó gazdát neki.


Owen Howkins, egy angol 10 éves kisfiú. Schwartz-Jampel- szindrómában szenved, az izmai nem ernyednek el összehúzódás után. Több évig úgy élte az életét, hogy ő különc, el kell bújnia a világtól, mert utálta, ha megbámulták.



A kutyus és a srác sorsa egy napon összefonódott.

Kettejük tragikus mégis kalandokkal teli útját meséli el ez a történet.



Haatchi annyira menő lett, hogy 191.229 követője van a facebook-on. Nem semmi egy kutyától, nem igaz?

Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek! Egy igaztörténet két elválaszthatatlan barátról, kiknek az élete cseppet sem könnyű, mégis próbálják kihozni belőle a legjobbat.

V


képek forrása: https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xla1/v/t1.0-9/12191080_1012719158750983_6387231434888080856_n.jpg?oh=8875816b134149f9865c205944c71c15&oe=56F50C40, https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/v/t1.0-9/12208505_1013961158626783_4389607461460288388_n.jpg?oh=a9b2a089e84e4dca61d00ebbf6546343&oe=56BA21D5, https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xfp1/v/t1.0-9/10268635_930684873621079_2921027974257702010_n.jpg?oh=386e74fb84e76c423cd1bdab46fdcbc8&oe=56F9CAC3, http://cdn.images.express.co.uk/img/dynamic/130/590x/06f34dog2-458210.jpg, 

2015. november 3., kedd

A fáradtságról

„Általában a munkabírás hanyatlásával, a lényegfelismerő képesség gyengülésével és ingerlékenységgel jelentkezik.” A központi idegrendszer kimerülése váltja ki ezt, mely véd bennünket a túlterheléstől. Testünk így akarja megelőzni, hogy kifáradjunk.
Az ésszerű pihenés ilyenkor a legjobb módja annak, hogy újra feltölthessük lemerült elemeinket.
Mi is az ésszerű pihenés, és mennyi időt kellene, hogy igénybe vegyen.
Az agyunk kikapcsol, ha lazítani, pihenni tudunk. Gondolataink elkalandoznak, más jár a fejünkben, mint ami kellene, hogy foglalkoztasson bennünket. Mindegy, hogy munkáról, vagy tanulásról beszélünk.
Egy óra kitartó tanulás, olvasás után jó, ha tartunk 5-6 perc szünetet. Ha otthon tanulunk, a témáknál, a tantárgyak között 15 percet is pihenhetünk.
Többet ne! Ha hagyjuk, hogy teljesen kikapcsoljunk, nehezebb meggyőzködnünk magunkat a folytatásról, sokkal több energiára van szükségünk ahhoz, hogy ismét neki üljünk a tanulásnak.
Mit tegyünk ezekben a szünetekben?
Semmiképpen nem számítógépezésre kell gondolni. Lehet nyújtózkodni, néhány tornagyakorlatot elvégezni, ablakot nyitni, sétálgatni. Kimenni a teraszra, erkélyre. Kinézni az ablakon, akár egy lazító gyakorlatot is elvégezhetünk.
A szemtorna sem elhanyagolható dolog. Ha sokat nézünk oldalirányba, jól esik kicsit körözni a szemünkkel. Olvasáskor inkább a vízszintes irányú mozgás a jellemző, melyet szemünknek tartósan végeznie kell.

Az otthoni tanuláskor érdemes a tantárgyak között 5-6 percet pihenni, de ha olyan nagyon tetszik az anyag, és nem érezzük magunkat fáradtnak, akkor nem kötelező.

A legfontosabb az, hogy keressük meg számunkra a hasznosat, az érdekeset a tananyagban, örüljünk, ha sikerül valamit elkészítenünk, dicsérjük meg magunkat, ha ügyesek voltunk. Így nem lesz unalmas a tanulás, és nem is fáraszt le bennünket olyan nagyon.
M


Forrás: Oroszlány Péter: Könyv a tanulásról
Fotó: Scháling Anita