2019. november 9., szombat

Piroska és a farkas


Tegnap egy igazán felemelő báb előadást láttunk a Fehérló Közösségi Házban.
Majoros Ági egyszemélyes vásári bábjátéka bebizonyította, hogy egy százszor olvasott, hallott és látott mesét is érdemes megnézni újra.

Sári Miklós ötletes, ízléses, mesevilágba illő, a szó legnemesebb értelmében vett egyszerű, de lehengerlően varázslatos díszlete színesítette a történetet.

Az előadás minden pillanatában történt valami meglepő, érdekes, izgalmas.

Kiss Attila Etele bábjai csodásan hozták a szereplők karakterét. Egészen aprólékosan kidolgozott, kedves figurák /ugye a farkas kivételével/ mozogtak a színpadon, s még felnőttként is el tudtam vonatkoztatni attól, hogy nem élő személyek.
Szabó Attila szövege nem vett el semmit a mese értékéből, tanulságából, sőt hozzátett. Vidámmá, lényegre törővé alakította a mondanivalót.

A zene, mely Nagy Szabolcs munkája, gyermeknek és felnőttnek egyaránt nyújtott minőségi élményt. Letisztult és tiszta, hangzásában is izgalmas, de ugyanakkor óvatos, éppen csak annyira félelmetes, csak annyira édes, amennyire kell.

Olyan volt ez a bemutató, amilyennek lennie kell. Pontos, minden mozdulat stimmelt, kidolgozott minden egyes részletében, és ami nagyon fontos, gyermekközpontú.
Egészen alaposan átgondolt, a fontos részletek kiemelésével.
A szuperlatívuszokig érő kreativitás, a szinte minden pillanatban valami meglepő és érdekes történése mellett kaptunk helyet saját fantáziánknak ott, ahol kellett, ahol olyan történés következett, melyet mindenki a maga kis lelkével kellett, hogy átgondoljon, mert jobb az úgy, ha a rosszat nem emeljük ki.

A bábjátékos édes, aranyos ruhája szintén tele volt kedvesebbnél kedvesebb megoldásokkal. Színeiben, formájában egy tündéri mesélőt alakított, aki hangjával számtalan karaktert, érzelmet tudott megeleveníteni, s beépült a történetbe.

Írok néhány példát is:
A farkas lenyeli a nagymamát és Piroskát. Ez a legalább 4 féleképpen átalakítható színfalak mögött történik, mégis tudjuk, mi a helyzet, de ugye ezt azért mi képzeljük el, ki így, ki úgy, attól függően, mennyi horror filmmel találkoztunk már.

Ekkor előkerül egy kis fehér bőrönd. A színpad elé teszi, lenyitja nekünk a tetejét, és ott meglátjuk a két szereplőt, teljesen úgy, ahogy nagyban találkoztunk velük még néhány pillanattal ezelőtt, s ott a kis bőröndben, ami ugye a farkas gyomra beszélget a két szereplő. „Mindig jön a segítség” mondja a nagymama.

Egy másik példa a vadász vicces figurájának beépülése a történetbe. Miután eltűnik a farkas a bravúrosan szép ágyban fekve, egy ablakot látunk, csipke függönnyel, boltíves első résszel. Ki is lehet nyitni, látjuk kicsiben, ahogy a vadász még alszik. A gyerekekkel felébresztjük, majd a régi papír öltöztetős játékokhoz hasonlóan meg is kapja ruháját, hogy aztán a nagy báb is bejöhessen és megoldja a feladatot, mely a történetben ráhárul.

Piros, fehér pettyes tál és bögre egyszer csak csicsergő madarak fészkévé válik, hogy aztán mint egy különleges motoros repülőcske elszálljon velük.
Nem tudom leírni, mennyire örültem, hogy ilyen szuper előadást láthattunk. Erre van szüksége a gyermekeknek. Erre, mert igényes, mert ötletes, mert tiszteli őket annyira, hogy egy esztétikus környezetben briliánsan előadott darabot tesz eléjük, mert kitűnően megtalálja a balanszot a készen adom neked, és a képzeld el között.

Élmény volt. Élmény és jó érzés, hogy van ilyen is. Élmény, hogy tudhatjuk, nem kell beérnünk ennél rosszabbal, ennél primitívebbel.

Nagyon jó, hogy ebben a közösségi házban lehetőség van arra, hogy ilyen színvonalat láthassanak a gyerekek. Jó, hogy igyekeznek értékeket átadni az odalátogató gyermekek számára.
A gyermekek nem ehhez vannak hozzászokva, de muszáj erre mennünk. Muszáj a mesék varázsával tanítani őket, s megmutatni nekik, hogy létezik olyan is, amikor a lényeget látják, azt, amivel szebbé tehetik a saját életüket is.

Reméljük, lesz még sok ilyenben részünk.
Gratulálok a művészeknek, akik létrehozták ezt az előadást, és a ház szervezőinek is, hogy tudják, merre vezet az az út, amelyről a mese szerint sem szabad soha letérni.  
M