Hatodik

Holnap indul a 6. Zenés Adventi Naptár, mellyel szeretnénk szebbé tenni a decemberi időszakot.

Minden nap megnyitunk egy kis ablakot, mely mögött ott lapul a dal, a muzsika, amit az elmúlt hónapokban vettünk fel számotokra.

Az idei naptárban ismét szerepel a Rose zenekar, a Vox Carissima kórus és sok-sok zenét tanuló diák. Olyan gyermekek is játszanak, akik idén kezdtek el megismerkedni hangszereikkel.

A Kis Gézengúzok Gyermekkórus ebben az évben énekel először. Nagy lelkesedéssel, és izgalommal készültek a felvételre.

Ismét változatos, és meglepetésekkel teli programot ajánlok Nektek.

A hagyományokhoz híven, mindig előző nap teszem fel a dalokat, hogy aki reggel szeretné meghallgatni, kedvére megtehesse.

Egy hagyományt valaki mindig elkezd, aztán sok emberen múlik, hogy folytatódik, vagy megszűnik. Mindig az emberek határozzák meg, hogy egy ötletből mi marad meg, és mi felejtődik el. Nem mindegy, hogy egy program elveszti a lényegét, azt a fontos elemet, mely miatt elkezdődött, vagy meg tud újulni, és megtartja az eredendő értékét.

Eddig minden évben valami más koncepciót találtunk ki, ez így történt most is, de egy valami nem változik a naptárban. Szeretnénk, ha látnátok, és tudnátok, hogy a zene, a dal azért létezik, hogy örömet okozzon mindenkinek, aki részese akar lenni. Viszont ahhoz, hogy ez az egész elérje a célját, az előadóknak rendelkeznie kell néhány létfontosságú tulajdonsággal: irtózatosan nagy szorgalommal, akaraterővel, kitartással, alázattal kell készülni, hogy aztán a végén mi is örülhessünk annak, amiért megdolgoztunk.

Ez az év más, mint az eddigiek. Sok minden változott, de sok-sok öröm is ért bennünket!

Az utómunkálatokat Fajtai András végezte, ezúton is köszönjük neki, hogy segített még jobb minőségű videókat készíteni.

90 településen, iskolákban, templomokban, Magyarországon, Szerbiában, Szlovákiában, Romániában /Erdélyben/ énekelik azt a dalt, melyet 2011-ben írtam az akkori tanítványaim számára. Az Adventi Gyertyák címet adtam ennek a négy részből álló dalnak, melyet nagy örömömre ilyen sokan adnak elő karácsony ünnepéig.

A dalt 2014-ben vettük fel a Vox Carissima és a Margaréták kórusokkal

Amikor kinyittok egy ablakot, gondoljatok arra, hogy a zenével Nektek adunk valamit, ami bennünk van legbelül. Megosztjuk veletek az érzéseinket, és azt szeretnénk, ha tudnátok, mennyire fontos, hogy ilyenekre is fordítsunk időt.

Az a gyermek, aki megtapasztalja, hogy a zene milyen sok mindenre használható, mennyi mindenen átsegít, már nem lesz ugyanaz soha többé.

Lassan eltűnik benne a durvaság, megszelidül, megtanul befelé is figyelni, jobb emberré válik. Számunkra fontos, hogy amit eljátszunk, az akkori legjobb tudásunk szerint történjen meg.

Aki lelkében meg tudja ezt érteni, naponta átélheti velünk ezeket az érzéseket, és talán kicsit jobb kedvvel tud munkába indulni.

Ha sikerül békésebbé, kedvesebbé, finomabbá tennünk a mindennapjaitokat, akkor megérte ismét felvenni ezeket a dalokat.

Legyen szépséges, nyugodt a decemberetek! S örüljetek velünk, hiszen annyira jó és különleges az, ha ennyi zenekedvelő kicsi és nagy együtt tud működni egy emberibb, minden negatív gondolattól mentes hagyomány fenntartásában.

M

Piroska és a farkas

Tegnap egy igazán felemelő báb előadást láttunk a Fehérló Közösségi Házban.

Majoros Ági egyszemélyes vásári bábjátéka bebizonyította, hogy egy százszor olvasott, hallott és látott mesét is érdemes megnézni újra.

Sári Miklós ötletes, ízléses, mesevilágba illő, a szó legnemesebb értelmében vett egyszerű, de lehengerlően varázslatos díszlete színesítette a történetet.

Az előadás minden pillanatában történt valami meglepő, érdekes, izgalmas.

Kiss Attila Etele bábjai csodásan hozták a szereplők karakterét. Egészen aprólékosan kidolgozott, kedves figurák /ugye a farkas kivételével/ mozogtak a színpadon, s még felnőttként is el tudtam vonatkoztatni attól, hogy nem élő személyek.

Szabó Attila szövege nem vett el semmit a mese értékéből, tanulságából, sőt hozzátett. Vidámmá, lényegre törővé alakította a mondanivalót.

A zene, mely Nagy Szabolcs munkája, gyermeknek és felnőttnek egyaránt nyújtott minőségi élményt. Letisztult és tiszta, hangzásában is izgalmas, de ugyanakkor óvatos, éppen csak annyira félelmetes, csak annyira édes, amennyire kell.

Olyan volt ez a bemutató, amilyennek lennie kell. Pontos, minden mozdulat stimmelt, kidolgozott minden egyes részletében, és ami nagyon fontos, gyermekközpontú.

Egészen alaposan átgondolt, a fontos részletek kiemelésével.

A szuperlatívuszokig érő kreativitás, a szinte minden pillanatban valami meglepő és érdekes történése mellett kaptunk helyet saját fantáziánknak ott, ahol kellett, ahol olyan történés következett, melyet mindenki a maga kis lelkével kellett, hogy átgondoljon, mert jobb az úgy, ha a rosszat nem emeljük ki.

A bábjátékos édes, aranyos ruhája szintén tele volt kedvesebbnél kedvesebb megoldásokkal. Színeiben, formájában egy tündéri mesélőt alakított, aki hangjával számtalan karaktert, érzelmet tudott megeleveníteni, s beépült a történetbe.

Írok néhány példát is:

A farkas lenyeli a nagymamát és Piroskát. Ez a legalább 4 féleképpen átalakítható színfalak mögött történik, mégis tudjuk, mi a helyzet, de ugye ezt azért mi képzeljük el, ki így, ki úgy, attól függően, mennyi horror filmmel találkoztunk már.

Ekkor előkerül egy kis fehér bőrönd. A színpad elé teszi, lenyitja nekünk a tetejét, és ott meglátjuk a két szereplőt, teljesen úgy, ahogy nagyban találkoztunk velük még néhány pillanattal ezelőtt, s ott a kis bőröndben, ami ugye a farkas gyomra beszélget a két szereplő. „Mindig jön a segítség” mondja a nagymama.

Egy másik példa a vadász vicces figurájának beépülése a történetbe. Miután eltűnik a farkas a bravúrosan szép ágyban fekve, egy ablakot látunk, csipke függönnyel, boltíves első résszel. Ki is lehet nyitni, látjuk kicsiben, ahogy a vadász még alszik. A gyerekekkel felébresztjük, majd a régi papír öltöztetős játékokhoz hasonlóan meg is kapja ruháját, hogy aztán a nagy báb is bejöhessen és megoldja a feladatot, mely a történetben ráhárul.

Piros, fehér pettyes tál és bögre egyszer csak csicsergő madarak fészkévé válik, hogy aztán mint egy különleges motoros repülőcske elszálljon velük.

Nem tudom leírni, mennyire örültem, hogy ilyen szuper előadást láthattunk. Erre van szüksége a gyermekeknek. Erre, mert igényes, mert ötletes, mert tiszteli őket annyira, hogy egy esztétikus környezetben briliánsan előadott darabot tesz eléjük, mert kitűnően megtalálja a balanszot a készen adom neked, és a képzeld el között.

Élmény volt. Élmény és jó érzés, hogy van ilyen is. Élmény, hogy tudhatjuk, nem kell beérnünk ennél rosszabbal, ennél primitívebbel.

Nagyon jó, hogy ebben a közösségi házban lehetőség van arra, hogy ilyen színvonalat láthassanak a gyerekek. Jó, hogy igyekeznek értékeket átadni az odalátogató gyermekek számára.

A gyermekek nem ehhez vannak hozzászokva, de muszáj erre mennünk. Muszáj a mesék varázsával tanítani őket, s megmutatni nekik, hogy létezik olyan is, amikor a lényeget látják, azt, amivel szebbé tehetik a saját életüket is.

Reméljük, lesz még sok ilyenben részünk.

Gratulálok a művészeknek, akik létrehozták ezt az előadást, és a ház szervezőinek is, hogy tudják, merre vezet az az út, amelyről a mese szerint sem szabad soha letérni.  

M

kép forrása: https://www.szabadter.hu/programok/item/9650-majoros-agi-babszinhaza-piroska-es-a-farkas.html#.XcZzOzNKjIU