1894. január elsején egy bakonykúti kis házikóban
megszületett Ernő, a Békefi család második fiú gyermeke.
Antal, a kisfiú édesapja, és édesanyja Julianna pici korától
olyan körülményeket biztosított számára, ahol életének minden napját betöltötte
a zene, az énekszó, megtanulhatta
tisztelni a tudás értékét, megtapasztalhatta a komoly, szorgalmas munka
gyümölcsöző eredményeit.
18 éves korában érkezett Rajkára, 1912. október elsején. Messzire
került Romándtól, a meghitt szeretetet jelentő családjától.
Magával hozta emberségét, széleskörű gondolkodását, tenni
akarását. Kórust szervezett, színházi előadásokat rendezett, zenekart
működtetett, s közben órákat tartott az iskolában, s megpróbálta mindenkinek
átadni, amit ő tudott.
Harcolt az első világháborúban, fogságba esett, majd haza
érkezve folytatta, amit elkezdett.
Soha nem felejtette el, mit jelent összetartani, segíteni
másokat, s igyekezett tartani a kapcsolatot családja tagjaival.
Szabadidejében, kertjében dolgozott, ápolta hőn szeretett
rózsáit, fotóit hívta elő saját sötét kamrájában, járta a természetet, vagy
éppen zenélt barátaival, ismerőseivel, tanítványaival.
Sok fotóról néz ránk, gyermekek társaságában, rendezvényeken
készített pillanatképekről.
Bárcsak hallhatnánk, ahogy orgonál a templomban, érezhetnénk
játékában a művészet iránti alázatát, részesei lehetnénk nagy szorgalommal
kigyakorolt kíséreteinek, s megtapasztalhatnánk milyen az, amikor valaki a
hívek énekét követve, saját magát alárendelve játssza a szólamokat, ahogy azt
édesapjától tanulta.
A Régmúlt Rajka első kötete az ő családjáról és életéről
szól. Látható kézírása, életének szakaszai, s olvasható a sok megpróbáltatás,
melyeket a sors elé vetett. A második
kötetben is szerepel kiegészítésként.
Olvashatunk róla több helyen néhány sort, adatait,
eredményeit. Az általa kutatott Liszt Ferenc családjáról pedig a Zeneműkiadó
adott egy aprócska könyvet, melyben nagyon alaposan, tudományosan dolgozta fel
a nagy zeneszerző őseit, s azok rajkai vonatkozását.
Feleségével Kohnlechner Máriával a mai Szent István utcában
laktak, még áll a ház ma is.
A Szent Márton katolikus templom kriptájában nyugszik1972
óta.
Élt Rajkán egy tanár, akiről iskolát neveztek el, akire
ebben az évben azért emlékezem meg, mert 125 éve született.
Példát mutatott kitartásban, megmutatta, hogy kell talpra
állni, amikor nagyon rossz időszakot kellett átélnie.
Tartsuk meg őt emlékezetünkben, ez a feladat mindannyiunké!
Életrajzának megírásakor, s a róla szóló dal
megkomponálásakor szerettem volna őt tisztelettel és szeretettel megismertetni
mindenkivel, gyermekkel és felnőttel egyaránt. Célom volt, hogy minél többen
tudjanak róla, s hogy mindenki számára elérhető legyen a sok információ, melyet
egészen kivételes, kedves és nagy tiszteletet érdemlő családja segítségével
tudtam összegyűjteni.
Emlékezzünk hát Békefi Ernőre, mert ő egyike azoknak, akiket
nem szabadna elfelejtünk, akit meg kellene becsülnünk, s akit méltó módon
kellene gyermekeink számára tovább örökíteni.
M
Fotó forrása: https://pixabay.com/hu/photos/r%C3%B3zsa-k%C3%B6nyv-r%C3%A9gi-k%C3%B6nyv-kivirul-2101475/
