Erre csak a zenész képes

https://www.youtube.com/channel/UC0M4Ze6hxg20b8zeBB6GdjQ  

Már sokszor bebizonyították a zenészek, hogy másképpen gondolkodnak. Számtalanszor fogtak össze segítségért, véleményük kinyilvánításáért.

Most egy több, mint ezer főből álló produkciót láthattok ezen a linken. Magával ragadó az egész úgy, ahogy van.

Vitathatatlan, hogy erre csak a zenész képes. Bőrszíntől, kortól, nemtől, hovatartozástól, vallástól, zenei képzettség fajtájától, műfajtól teljesen függetlenül mindenki egyszerre muzsikál.

Együtt, nem menőzik senki, nem akar kitűnni, nem akar semmi mást, csak zenélni. Nem irigyek arra, amit a másik tud. 

Mert a zene azért van, hogy játsszuk, a zenélés pedig azért létezik, mert eszméletlenül jó csinálni. 

Mert semmi más nem helyettesíti, nem pótolja, nem lehet mást tenni helyette. Csak a zenéléssel lehet átérezni ezt, csak a zenélés adja meg az embernek ezt, semmi más. Lehet ezen vitatkozni, de csak az nem érti meg, aki még soha nem élte át, akkor meg minek bármi mást mondani.

A zenélést tanulni kell, igen, szorgalommal, kitartással, a kezdetektől, ameddig bírjuk. Tanulni kell, mert hát kérem szépen az látszik, no meg súlyosan hallatszik, ha csak hazudni akarja valaki, hogy tud, de mégsem.

Tanulni kell, és időigényes, de megéri, mert amikor már jól megy, akkor lehet élvezni, elveszni benne, oda adni magad az érzésnek, örülni neki. Nem a sikernek, magának a játéknak, magának a tevékenységnek.

Ez a rengeteg zenész azért is magával ragadó, mert teljes odaadással zenélnek, nem akarják túljátszani egymást, nem akarnak semmit bizonyítani. Együtt játszanak, és valami egészen fenomenális dolog lett belőle.

Nem kis munka volt a hangosítás sem.

A teljes odafigyelés a másikra, a feladom magam, hogy az egész működjön, és közben átélem, megélem, amiben vagyok.

Lehet tőlük tanulni. Kellene tőlük tanulni. Ebből az egy dalból is, mert üzenete van. Sokkal több, mint egy dal. Ez nem csak egy dal, nem csak egy zene.

Erre csak a zenész képes. Még jó, hogy vannak még zenészek, itt is, nálunk a közvetlen közelben. Legyenek is még soká, s hagyjátok, akarjátok, hogy a gyerekeitek is tanulják meg azt a sok mindent, ami a zenélés hozadéka.

Ja, hogy tanulni kell, az meg macerás? Hát igen. Ez van.

M

A szél ide fúj valamit… vagy valakit?

Ezen a nyáron 5 napra beköltözünk a Cseresznyefa utca 17-be a Zene-bóna tábor idejére, július 3-án, hétfőn.

Mr. Banks a családapa egy hatalmas, magas épületben dolgozik. Esténként érkezik haza, gyermekeiről szinte semmit nem tud, de elvárja, hogy minden rendben legyen, hiszen neki nincs ideje ilyen jelentéktelenségekkel foglalkozni. Minden napja egyforma, ugyanaz a rutin, családjában a hierarchia határozza meg a tagok életét. Nem nagyon figyel a feleségére, lényeg, hogy mindenki működjön.

Mrs. Banks, Winnifred,  a szüfrazsett, meggyőződéssel jár az ülésekre, és megpróbálja a háztartást megfelelő módon vezetni.

A gyerekek, egy fiú és egy lány, természetesen csak úgy pusztítják a dajkákat. Egyik szalad a másik után, mert senki nem bírja soká velük. Michael és Jane nagy fantáziával megáldott gyermekek, szeretnének együtt lenni a szüleikkel. Az apa viszont nem tűr érzelmeket maga körül senkitől.

A szomszédban lakó admirális mániákusan ragaszkodik a szokásaihoz akkor is, ha már semmi értelme nincs. Ágyújával az egész ház berendezését megrengeti, ha éppen a pontos időt jelzi.

Ott van még Bert, a kicsit habókos életművész, a nagybácsi, aki annyira tud nevetni, hogy közben lebeg a boldogságtól, s vannak kemény szívű bankárok, szerelmes pingvinek.

A kemény, szürke hétköznapok unalmassága, és szívtelensége közepébe toppan be valaki, aki látszólag csak egy egyszerű dajka. 

A szél kelet felől kezd fújni. A kandallóból felemelkednek az összetépett lapok, melyre a gyermekek leírták, milyen dadust szeretnének, s valahogy minden megváltozik.

Az ajtón csenget egy nevelőnő, aki nem csak a gyermekeknek mutatja meg, milyen a világ valójában, de a felnőttek orrára is jó nagyot koppint.

Megtanítja nekik, hogy minden munkában meg kell keresni a szépet, hogy rend a lelke mindennek, hogy a jó cselekedet sokszor nem kerül semmibe. A felnőttek rájönnek, hogy a nevetés könnyebbé teszi az életet, hogy szeretni kellene egymást, odafigyelni azokra, akik körülöttük élnek.

Mary Poppins következetes, magabiztos, vicces, és tudja, mikor mit kell tennie. Segít, megértő, figyelmes, de nem enged az elveiből. Sem gyereknek sem felnőttnek.

Nem marad soká, mert a nyugati szél elfújja őt, éppen akkor, amikor a család megérti, mit jelent a vidámság, a játék, az összetartozás.

Felölti kabátját, kalapját, bepakol a szőnyegtáskába, és tovább repül valahova, ahol szükség van rá.

Ezen a héten mi is szárnyalunk, mert mindig ezt tesszük, amikor együtt lehetünk, együtt zenélhetünk, játszhatunk.

Gyerekek, felnőttek furcsa napokat töltenek együtt. Nem tudom elmagyarázni annak, aki még nem volt benne. Van célunk, néhány szabályunk, melyet minden tétovázás nélkül be kell tartani, van sok nevetés, sok munka, rengeteg gyakorlás, tanulás, de ilyenkor minden könnyebb.

Könnyebb, mert mindenki azt teszi, amiben jó, de igyekszik kipróbálni magát másban is. Könnyebb, mert elismerjük egymást. Könnyebb, mert tudjuk, minden sikerül, mert ott vagyunk egymásnak. Könnyebb, mert megkönnyítjük egymás dolgát.

A táborba jöhet mindenki, aki szeretne velünk lenni, jelezze nekem. Szeretettel várjuk azokat, akik a Cseresznyefa utca 17-be költöznének, akik a zenélést az éneklést magáért szeretik. Van hely bőven. Pénteken pedig olyan nagy házzá alakítjuk át a helyet, hogy beférjen minden vendég, és ők is kapjanak egy ici-pici varázslatot, melyről természetesen Mary Poppins fog gondoskodni.

M

Fotó: Deák Viola Helena, design: Deák Írisz Hermina