Fodor Sándor mesekönyvét újra kiadták, most minden történet
egy kötetben megtalálható.
Pásztohy Panka illusztrálta a Manó könyvek, Líra kiadó által
újragondolt Régi kedvencek sorozatban megjelentetett történeteket.
Az erdőben élő kis állatkák és a törpe kalandjai nem csak gyerekeknek
ajánlható. Számtalan bölcsesség, szép gondolat rejlik a sorok között, s a
szereplők viselkedése, beszéde mindennapi életünk bámulatos példáit jeleníti
meg a mese eszközeit felhasználva.
Találhatunk benne érdekes, aranyos, kedves, vagy éppen
találó kifejezéseket, melyeket nem használunk, de akár meg is jegyezhetjük, s
berakhatjuk aktív szókincsük dobozába.
Gyermekeink találkozhatnak mindazon problémákkal, emberi
magatartások által előidézett gondokkal, bánatokkal, félelmekkel, melyek már
oly sokszor, és annyira sok helyen megtörténtek.
Tanulságos könyvecske, melynek belső borítója is Csipike
ruháját idézi. A régi kiadást Rusz Lívia illusztrálta, s mi felnőtt korba
lépett gyerekek ezekből a kiadásokból emlékezhetünk az „enyhén” hatalommániás
főszereplőre.
A neten megtalálhatjuk hangoskönyvként is, de sokkal jobb
lenne, ha felidéznétek gyermekeitekkel együtt ezeket a történeteket, és élőben
olvasnátok el a kedves olvasmányokat.
A meseregény 5 történetét 1966 és 1990 között adták ki.
Mindegyik részben van egy-egy mondat, melyet magukkal vihetünk, lelkünkben
tarthatjuk, hogy beépüljön a gondolkodásunkba. pl: „Csak azokon van hatalmam,
akiket szeretek, és ártani is csak azoknak tudok.” „Amíg gonosz volt, példátlanul
gonosz és az Erdő Réme, senki se mosolygott. És ez volt az a bizonyos valami,
ami netovább óta hiányzott neki.” „Az igazságért soha nem szabad megsértődni.”
Csipike azt hiszi, hogy miatta működik minden az erdőben,
Madár miatta énekel, a virágok miatta nyílnak. Mindennapjainak jó részében kedves
parancsolgatásokkal vezetgeti barátait, társait, törődik velük, és az amúgy
teljesen magától és természetesen végbemenő folyamatokról azt gondolja, miatta
haladnak, mennek végbe úgy, ahogy. Azt
hiszi, hogy másoknak tesz jót, értük él, ő feláldozza magát az erdőért, a
lakóiért. Szentül és teljes meggyőződéssel gondolja magáról, hogy csakis miatta
olyan a világ, amilyen, s amikor kiderül, hogy ez nem igaz, gonosszá válik, s
bejárja a gonosszá válás minden lépését, míg végül már saját barátainak életét
is fenyegeti, s csúnyán bánik mindenkivel. Aki ellentmond neki, azt gyűlöli, és
tervezgeti, hogyan készítse ki.
Kitalálja Réz Urat, akitől félni kell, és az erdő lakói
félni is kezdenek, hiszen Csipike annyit mondogatja, hogy félni kell, és annyit
fenyegeti őket. Mindenki másképpen reagál, de Csipike eljutt addig, hogy már
azt képzeli, hogy a hegy is elvándorol arra a helyre, ahova ő mondja.
Két Szarvasbika a Szeressük egymást gyerekek c. dal éneklése
közben verekedik össze, mert Csipike azt hiszi, annyira ügyes, hogy meg tudja
akadályozni, hogy a természet rendjét megváltoztassa.
Ellensége a Kecskebéka, aki nem fél tőle, és visszabeszél.
Csipike azért akar nagyra nőni, hogy belerúghasson. Kecskebéka ellentmond neki,
és kimondja, amit mások nem mernek, ezért a törpe még a gólyát is rá akarja
hívni, de nem sikerül. A békán kívül mindenki elviseli, s hagyja, hogy intézkedjen,
hogy dirigáljon, s megtartják abban a hitben, hogy ő a világ nagy rendezője, és
miatta megy minden előre. Persze ez egyáltalán nem igaz, de senki nem akar vele
szembe szállni, senki nem szeretné, ha Csipike megtudná, hogy senkit nem
érdekel, mit tesz, mert mindenki a maga dolgát végzi, és neki senki felett
nincs hatalma, mert aki nem akarja, hogy beleszóljon a dolgaiba, az egyszerűen
távol tartja magát tőle. A többiek pedig a közöny leplébe öltözve nézik végig,
ahogy Csipike élteti saját magát.
Csipikének becézték a családban a horgászni szerető, 190 cm
magas Szász Imre írót, akit egyszer meghívott egy horgászatra a könyv
megalkotója. Madárnak Szász Imre feleségét hívták, lányuk pedig a Nyúl
becenevet kapta. Szász Imrének tetszett a meseregény.
Kapjunk hozzá kedvet mi is, és osszuk meg gyermekeinkkel a
történeteket, hiszen mi marad más nekünk, amikor hazaérünk, és fáradtan
megpihenünk, mint a fantázia világa, a mesék birodalma.
Mi már olvassuk a tanulókkal magyar órákon. S bár Csipike
mindenkit ostobának néz, és sok olyan dolgot tesz, ami nem jó és nem segít
senkinek vele, mégis szeretjük őt, mert belátja, ha rosszat tesz, s gondolkodik
azon is, hogyan teheti jóvá azt, amit elszúr.
Milyen jó volna, ha ez nem csak a mesékben lenne így!
M
