Ma nem matekpéldára gondolok, amikor ez a szó eszembe jut.
Inkább arra az „élményre”, mely ma jött felénk.
A délelőtt folyamán szemetet szedtünk tanítványainkkal a
falu utcáin, terein. Tavaly is megtettük, akkor a csikkek miatt háborodtam fel.
Nincs változás kérem szépen. Sőt. Most már nem csak a
buszmegállókban, hanem mindenhol vastagon áll a csikk. A kutyák által
hátrahagyott halmok között, mellett és alatt. Mindenhol, akár a fehér hótakaró.
Rengeteg kis pálinkás üveg, sörös doboz, papír, és olyan
dolgok, amelyeket nem is tudom, miért kerül ki az utcára.
Ami a legborzasztóbb, és már szörnyűség számba megy: Nem
csak a hanyagul elengedett szeméttel kellett megbirkózni, hanem a szándékos
szemeteléssel is. A Szent István utcában van egy kivágott facsök. Díszíti a
hosszú utcát. Ebből egy kis részt ki lehet venni, mögötte üreg található. Telis
tele cigarettás dobozzal, és kis pálinkás üveggel.
Hasonló a helyzet a villanypóznák tövében, ahova szintén
direkt, gondosan elhelyezett hulladékot találtunk.
Nem tudom, mi értelme van ennek, de amikor mindenki
panaszkodik azon, hogy még márciusban is esik a hó, és 23-án jeges szélben
szedjük a szemetet a gyerekekkel, akkor arra is kellene gondolni, hogy ezt a
mérhetetlen és eszement szemetelést valahogy be kellene fejezni, mert a
környezetszennyezés igenis hatással van az időjárásra is.
Milyen példa ez a gyerekeknek? Milyen jövő ez a gyerekeknek?
S még mielőtt valaki megvádolna azzal, hogy a cigizőket bántom, hát nem, és nem
is általánosítok, de három hatalmas zsák telt meg szeméttel egyetlen utcán.
Iszonyú, hogy az árvácskák között, a parkban a bokrok alján
félig teli pezsgősüveg lapul, a kútban pedig egy egész zacskó sós perec zárja
el a víz lefolyását.
Ez nem egyszerű szemetelés, és nem is nekem kell megkeresnem
a szavakat rá.
Csak elképesztő, és félelmetes. Minden évben több az
összeszedni való.
Ne tegyétek ezt emberek! Ennek nem lesz jó vége. Muszáj
lenne óvni a környezetünket. A kukákba tenni a szemetet, és nem úgy, hogy
néhány méterre a kerítések fogják meg a sok mindent, amit a kuka mellé tettek,
és elfújja a szél.
Olyan egyszerű lenne betartani, hogy ami nem kell, annak is
van helye.
Milyen szép lenne, ha egy tavaszi pénteken a gyerekekkel
sétálni mehetnék, és gyönyörködhetnénk a mesés utcákban, elmondhatnám nekik,
hogy mi egy olyan faluban élünk, ahol rájuk is vigyáznak, és a tisztaság is
nagyon fontos mindenkinek.
Rajtunk múlik mindez, nem máson. Mindenkin, mindenkin, aki
itt él, és itt akar maradni.
M
Fotó: Saját
