Valahol

Ezzel a dallal emléket szeretnék állítani. Emléket, mely sajnos már csak emlék.

A gyermekek iskolába járnak, nyolc évig velük vagyunk, aztán tovább mennek. Elengedjük őket és reméljük, jó úton járnak majd tovább.

Volt egy kis csapat, akikkel megéltünk örömet, bánatot. Mindenki olyan szerepet kapott, amiről tudtam, képes rá, jó lesz benne. Játszott közöttünk egy szótlan fiú, nem volt egy mondata sem a darabban, de mégis fontos volt. Olyan odaadással élte bele magát a szerepbe, s szokása szerint sokszor megnevettetett bennünket.

Aztán ahogy az lenni szokott, mindenki ment a maga útjára, nem láttuk egymást már olyan gyakran.

Senki nem számított arra, hogy a mi szótlan Meglökőnk tényleg elmegy oda, ahol az örökre szépek élnek.

Mégis megtörtént. A dalt most neki énekeljük, és mindenkinek, akikre nem csak ilyenkor gondolunk.

Örökre velünk maradsz, Krisztián. Szeretettel gondolunk Rád.

M

A fotókat az emlékoldalról vettem le, Scháling Anita készítette a tájfotókat, a többi pedig a Varázskönyvből származik. 

Enyém a pálya

A mai dalt T-Müller énekeli a Padlásban. Ludvig Tibor játszotta a szerepet, és most is ő énekelte fel ezt az érdekes mondanivalóval rendelkező részletet.

A házban lakó férfi unatkozik. Senki nem szereti, kerülik a találkozást is a kellemetlen emberrel.

Egész napját mások megfigyelésével tölti. Azt hiszi, hogyha fenyegetőzik, és kiabál, majd tisztelni fogják. Állandóan azon töri a fejét, kinek hogyan tud rosszat okozni, hogyan tudja megakadályozni a haladást, az újításokat, hogy tud gátat szabni a jó cselekedeteknek.

Feltett szándéka, a lakók életének megszomorítása, mert ő nem képes szeretni, nem kreatív, egyáltalán nincs fantáziája, de tele van gyűlölettel.

Megkeseredett, rosszindulatú ember, aki azt hiszi, neki kell megmentenie mindent és mindenkit, s az ő munkája a legfontosabb a világon.

Csak rosszat képes feltételezni mindenkiről, s emiatt elviselhetetlenül megnehezíti mások mindennapjait.

Gondolatai szürkék, hatalomvágya mértéktelen. Azt gondolja, mindent el tud intézni, mert vannak kapcsolatai.

Mindenki tudja, milyen ember, de senki nem mondja el neki. Inkább kerülik, és arra várnak, hátha egyszer abba hagyja, és megváltozik.

Sokszor sikerül lóvá tenni, mert korlátolt és beszűkült gondolkodásának és hatalmas gőgjének köszönhetően könnyen bedől minden ostobaságnak.

A fotókat Scháling Anita és Ludvig Tibor készítette. A többi kép a Varázskönyvből származik.

M

20 éve már

Olyan sok minden történt 1997-ben. Többek között előadtuk a Padlás c. zenés darabot.

Lelkes fiatalokkal készültünk hónapokig, küzdöttünk meg a sok „jóakaróval”, és hoztuk létre végül a produkciót.

Nem volt sok mindenünk. Pénzünk a legkevesebb, de akartuk, és megcsináltuk.

Szokásunkhoz híven, összeszedtük a jelmezeket, a díszletet, és elkészültünk. Rajkán és Bezenyén tartottunk bemutatót, s megtapasztaltuk, milyen itthon és milyen máshol szerepelni.

Ezen az őszön felvettük a dalokat, most már a Vox Carissimával és a Rose-zal, s mielőtt a hagyományos Zenés Adventi Naptár ideje eljön, ezekből a zenékből osztunk majd meg részleteket.

Jó visszagondolni azokra a napokra, sokat nevettünk, mérgelődtünk, és tanultunk is. Legyetek részei ennek az emlékezésnek, s ha van kedvetek, hallgassátok meg a dalokat, s nézegessétek meg a régi fotókat, milyen volt egykor.

Egykor, amikor:

Rádi volt Bazsó Ádám

Süni: Borsodi Klaudia

Nagymama: Gyimóti Barbara

T-Müller: Ludvig Tibor

Herceg: Ments Orsolya

Törpe: Ludvig Frida

Kölyök: Magyar Dezső

Meglökő: Molnár Krisztián

Révész: Wilhelm Szilveszter

Detektív: Juhász Gábor

Üteg: Gaszner Richárd

Robinson: Novák Erika

A rajz Horváthné Bekes Viktória alkotása, a pókhálós fotókat Scháling Anita készítette. Köszönet érte!

Remélem Ti, egykori szereplők is örültök a felvételeknek, és szép gondolatokat őriztek magatokban erről az időszakról.

Jó szórakozást a felvételekhez!

M