A napokban Uzsayné dr Pécsi
Rita előadásait hallgattam és jegyzeteltem ki. Nagyon örültem annak, milyen sok
kapcsolódási pont volt az elmondottak, és az általam az évek során tapasztaltak
között. Már sokszor írtam ilyeneket a blogon is, de abban reménykedem, minél
többen mondjuk, annál többen gondolják, talán lehet benne valami, és érdemes
kipróbálni.
A hallottak tovább
gondolását írom most le Nektek.
Az internet használatának
következtében egyre több információhoz jutunk. Sokkal könnyebb valaminek utána
nézni, valamit megtudni, mint régen. Garmadával olvashatjuk a tanácsokat,
hogyan neveljünk gyermeket. Túl sok a rossz tanács, túl sok a népszerűség
hajhász megnyilvánulás, mely belevisz egy komoly következményekkel járó
tévútra. Már a celeb anyukák is adnak roppant fontos tanácsokat a
gyermeknevelés témájában. Hátborzongató.
A leírtak értelmezésével is
baj van. A szavakat, mondatokat másképp érti egy szülő, másképpen egy tanár,
esetleg egészen másként írja le a szakember. Óvatosan kell bánni hát szavakkal,
és még óvatosabban az olvasottak értelmezésével.
Térjünk hát rá címünkre!
Milyen a gondtalan gyermekkor? Hogy érhetjük el, hogy gyermekeink szerethetőek
legyenek, és később barátok társaságában éljék életüket? Egy szóval boldog
emberré válhassanak.
Sokszor tapasztalom, amint
szülők mesélik, hogy a gyermek dönti el, mikor mi legyen. No, hát ez az egyik
pont, ami hozzá járul a fent említett célok nem eléréséhez, pedig a megoldás
nagyon egyszerű.
A gyermekek életkora
befolyásolja, hogy miről dönthetnek. Hogy ez miért van? Mert nem tud dönteni
bizonyos dolgokról, hiába hagyjuk, hogy megtegye. Nincs róla elég tapasztalata,
tudása, elő élete. Ha ráhagyjuk a döntést, úgy érzi, túlterheltük, és nem
fontos a számunkra annyira, hogy segítsünk neki ebben. Magára marad,
elbizonytalanodik, nem érzi a biztos támaszt maga mögött.
Minél kisebb a gyermek,
annál kevesebb dologról kellene döntenie. Az ovis ne döntse el, hogy milyen
ruhát vesz fel aznap. Legyen három választási lehetősége, amelyből kiválasztja,
melyikhez van kedve, de ne az egész szekrény álljon előtte. Így nem kell vele
órákig vitázni, hogy a zuhogó esőben, a hideg fagyos reggelen nem lehet rövid
nadrágban elmenni az óvodába.
Az iskolába készülő
nagycsoportosnak fogalma nincs arról, hogy melyik iskolába járjon. Tanuljon-e
zenét, vagy angolt, németet, járjon-e matekra szakkörben… hiába kérdezzük meg
őt, és akarjuk, hogy ő döntsön, ez sok neki.
A kamasznak viszont már nem
vesszük meg egyedül a ruháit, nem rakjuk át őt kérdezés nélkül egy másik
iskolába, nem szabunk meg neki olyan dolgokat, amelyeket régebben megtettünk.
Szóval, egy tényező a
gondtalan a gyermekkor megvalósításához az, ha arról kell döntenie, amiről tud.
A többit a felnőtteknek kell megmondani. Az előadásban is hallhatjuk, hogy nem
kell órákat magyarázni egy picinek, hogy miért nem szabad este nyolckor bevágni
egy nagy tábla csokit, vagy hogy miért kell fogat mosni. Egyszerűen kell, mert
én az anyukád, az apukád azt mondtuk.
Már látszanak a borzasztó
következményei annak a bánásmódnak, amely divatossá vált. Szinte lehetetlen
kiküszöbölni, és javítani. A világ tele van elégedetlen, boldogtalan,
kilátástalan, bizonytalan, elkeseredett, magányos, önző emberrel.
Ezek a következményei
annak, ha azt hisszük, akkor vagyunk jó szülők, akkor szeret a gyerekünk, ha
mindent megengedünk neki, ha ő dönthet olyanban, amihez még kicsi. Éppen az
ellenkezője fog történni. Utálni fogja a szülőt, mert az bizonytalanágba,
boldogtalanságba hajszolta őt. Fel kell vállani a felelősséget, és dönteni
kell, amikor ő nem tud. Tanácsot pedig nem azoktól kell elfogadni, akik
mézes-mázosan belevezetnek a borzadályba, akik mindenféle hülyeséget kitalálnak
azért, hogy népszerűek legyenek, vagy mindig azt mondják, amit hallani akarunk.
Legyen erőtök és
kitartásotok ahhoz, hogy szeretettel vezetve gyermekeiteket életútjukon,
megmutatjátok nekik, hogyan érezhetik jól magukat a bőrükben.
M
Fotó: Scháling Anita
